Kérdés: Virácsandra Prabhu kegyesebb még Nitjánanda Prabhunál is, ez számomra felfoghatatlan! Nem tudok túl sokat Virácsandráról. Arról szeretnék hallani, miért mondjuk ezt róla.
Gószvámi Mahárádzs: Mielőtt válaszolok, hadd mondjak néhány szót bevezetésül.
Egyszer Maháprabhu személyes szolgálója, Kála Krisnadász engedett a női csábításnak. Maháprabhu megmentette, de a szolgálatából elbocsátotta. Nitjánanda Prabhu és társai mégis megkönyörültek rajta és megtartották őt Maháprabhu szolgálatában. Egy másik történetben Nitjánanda Prabhu Dzsagájt és Madájt óvta meg Maháprabhu haragjától. Számos példa van Nitjánanda Prabhu kegyességére.
Talán hallottatok arról, hogy Sríla Guru Mahárádzs megjelenési napjára Sríla Góvinda Mahárádzs írt egy gyönyörű pranámot. Azért említem ezt, mert Guru Mahárádzs megjelenési napja egy napra esik Nitjánanda Prabhu fiának, Virácsandrának a megjelenési napjával.
Guru Mahárádzs eredeti neve Raméndracsandra Bhattácsárja volt. Szaraszvatí Thákurtól a Raméndra Szundar nevet kapta. Az édesanyjának azt jósolták, komplikációk léphetnek fel a terhesség alatt. A szülők Rámacsandrát imádták, ezért hozzá könyörögtek, hogy a családot megóvja a bajtól. Hálájuk jeléül fiuknak a Ráméndracsandra nevet adták. Édesanyja a gyermekét Ramunak hívta, ami a Ráma egyik édes becéző formája.
Guru Mahárádzs azt mondta, mielőtt kapcsolatba került a Gaudíja Máthtal, spirituális élete természetes módon fejlődött. Kedvelte az önfeláldozást, nagyon tetszett neki Rámacsandra és Rádhárání. Az önátadást és az áldozathozatalt szerette. Krisnát, mint Élvezőt, nem igazán tudta saját személyével kapcsolatba hozni. Ilyen misztikus módon beszélt. Közvetlen stílusban ezt úgy mondta, nem vonzódott az érzéki élvezetekhez. Azokat a történeteket kedvelte, amelyek az áldozathozatalról, az önfeláldozó hajlamról szóltak. Ilyen volt a személyisége.
Egyszer fogadalmat tett, hogy sohasem fog hazudni, és bármilyen helyzetben mindig az igazat mondja. Óriási erő szállt reá. Azt mondta: - Úgy éreztem, mintha a Föld labdává vált volna a kezemben. A természete olyan volt, mint Rámacsandráé. Ráma kedvteléseinek idején a dharma uralkodott, felsőbb kezekbe került. Guru Mahárádzs ebben az értelemben nagyon dharmikus volt.
Gurudév mesélte, hogy Guru Mahárádzs nem tudott hazudni. Néha, amikor füllentettünk, Gurudév azt mondta, Guru Mahárádzs erre nem lett volna képes. Pedig Gurudévnek egyszer szüksége lett volna rá. - Nem tudok hazudni, most mitévők legyünk? - kérdezte Guru Mahárádzs. Góvinda Mahárádzs erre azt válaszolta: -Hozni fognak ide valakit. Mi lenne, ha én mondanék valamit, és te csak nem tiltakoznál? - Ezt meg tudom tenni - válaszolta Guru Mahárádzs.
Az említett pranámban van egy szép kifejezés: „olyan dharmikus, mint Rámacsandra.” Mivel Gurudév úgy látta, egyesek ezt úgy gondolhatják, hogy Guru Mahárádzs merev, hajlíthatatlan, nem nagylelkű és kedves vagy kegyes, ennek ellensúlyozására hozzátette: „Olyan dharmikus, mint Rámacsandra, és még Virácsandra Prabhunál is kegyesebb”. Ez egy szépséges kombináció. Srila Gurudévnek megvolt a költői képessége, hogy ezt a két dolgot egyensúlyba hozza és egymással kiegészítse. „Olyan dharmikus, mint Rámacsandra, és még Virácsandra Prabhunál is kegyesebb."
Milyen példát tudok hozni Virácsandra Prabhu kegyességére? Vele kapcsolatban a következőt hallottam.
Vannak szahadzsija szampradáják, és számos ember tagja ezeknek a csoportoknak szerte Indiában. Volt egy csoport, akiket nehéz lenne jellemezni, saját terminológiával én úgy hívnám őket, buddhista hippik. Ez a csoport egy kicsit deviáns volt, lehettek benne több százan, talán háromezren vagy ötezren is. Kapcsolatba kerültek Virácsandra Prabhuval és a kegyéből valamennyien megtértek. Ez csak az egyik példa: Megtérített ötezer elesett embert egyetlen pillanat alatt! Egyszerűen elbűvölte őket! Lenyűgözte őket a bájával, az édességével, szeretetével gyengédségével és kegyes lényével.
Gurudév pranámjának a szépsége abban van, hogy az "olyan dharmikus, mint Rámacsandra" után nem azt írja, ÉS olyan kegyes, mint Virácsandra Prabhu, hanem "és VIRÁCSANDRA PRABHUNÁL IS KEGYESEBB". Miért? És ez a megfelelő gondolkodásmód egy bhakta számára: miért kegyesebb az én Gurudévám? Mert HOZZÁM kegyes, egy olyan elesett lélekhez, amilyen én vagyok. Ehhez még nagyobb kegyelem kell. A kegyelemnek bárhol legyen a határa, még annál is nagyobb kegyelem kell, hogy megmentsen egy olyan elesett lelket, mint amilyen én vagyok. A Guru helyzete ezért mindig olyan különleges.
Ezt a példát hallottuk Sríla Guru Mahárádzstól arra, hogyan szabadított fel Virácsandra Prabhu több ezer embert. És ez csak egyetlen történet. Mivel Ő Nitjánanda Prabhu fia, csak elképzelni tudjuk, milyen kegyes lehetett.
Ismeritek talán Ananta Krisna Prabhut, aki Ácsárja Maháráddzsal most épít egy templomot Virácsandrapurban. Virácsandrapurnak több neve van. Gurudév ember nagyságú múrtikat rendelt oda, életnagyságúakat, ami azt jelenti, hogy Maháprabhu és Nitjánanda Prabhu több mint két méter magasak lesznek. A púdzsárinak majd nyújtózkodnia kell. Nagyon erőteljes és nagyon kegyes múrtik lesznek, több mint két méteresek.
Van egy bhakta, Murári, akit meglátogatott Nitaj-Gaura, Nitjánanda és Maháprabhu. Murári nagyszerű bhakta volt. Tudjuk, sok társa van Nitjánandának. A tizenkét vrindávani pásztorfiú, a dvadásza gópálák alászállnak Balarámmal együtt. Ők Nitjánanda Prabhu és társai. Murári nem tudta elviselni a gondolatot, hogy Maháprabhu és Nitjánanda Prabhu elmennek. Nagyon nehéz volt az elválást elviselnie. Amikor eljött a búcsú ideje, Maháprabhu azt mondta neki: -Megnyilvánulunk múrti formában, és mivel a múrtik nem különböznek tőlünk, itt leszünk veled. -Ó, ha nem különböznek, akkor ti maradjatok és a múrtik mehetnek - szólt a bhakta. - Rendben - válaszolta Maháprabhu -, ezt fogjuk tenni. Ekkor Nitáj és Maháprabhu múrtikká váltak. A múrtik megmozdultak, Nitaj és Maháprabhu pedig elindultak. A bhakta megszólalt: -Hm, azt hiszitek, buta vagyok. Most ki kicsoda? Én titeket akarlak! -Rendben, válassz, ha tudsz!
Maháprabhu nagyon szereti a bhaktáit, és a bhakták nem bírnak elválni tőle.
