A mai egy különösen nehéz nap számunkra, mert isteni mesterünk, Om Visnupád Sríla Bhakti Raksak Srídhar Dév-Gószvámí Mahárádzs 1988-ban ezen a napon távozott el, reggel 5 óra 48 perckor. Néhány napig ki sem mozdult a szobájából, azután eltávozott. Talán két-három évvel korábban lehetett mikor azt mondta mindenkinek: - Hallgassátok Góvinda Mahárádzsot! Most, távozni akarok. - Én pedig fohászkodtam Mahárádzshoz, hogy ne hagyjon itt bennünket; majd a Srí Csaitanja Szaraszvat Math minden szolgálatának felelősségét magamra vállaltam.
Ezután azt mondtam neki: - Ha velünk maradsz, erősek leszünk, de ha elmész, erő nélkül maradok. Sríla Guru Mahárádzs hallotta és elfogadta érveimet, így még két évig velünk maradt. Pár nappal eltávozása előtt azonban Guru Mahárádzs ismét jelezte, hogy távozni akar. - Ne! - mondtam neki. Azonban Guru Mahárádzs ekkor már nem fogadta el kérésemet. Beszélt velem de már nem tudtam megállítani. Megértettem, Guru Mahárádzs eldöntötte, hogy távozik.
Földrengés törte meg az álmom
Három-négy nappal eltávozása előtt egy nagyon erős földrengés támadt. Először fel sem fogtam, hogy földrengés történt. Egyszerűen a szobámban ültem, s azt gondoltam biztos valaki a székemet rázza. Sríla Guru Mahárádzs mindig légkondicionálót használt, de én nem laktam vele légúti problémáim miatt. Kint üldögéltem a szobája előtt amikor a földrengés történt. Már akkor mindenkinek megmondtam: - Sríla Guru Mahárádzs három napon belül elmegy. - A szentírások utalnak erre.
Időközben Srípád Purí Mahárádzs Májápurból meglátogatta Guru Mahárádzsot, én pedig könyörögni kezdtem hozzá: - Guru Mahárádzs három napon belül el fog távozni, mert az álmom egy földrengés törte meg. - Kértem őt: - Maradj itt a Mathban, hogy meddig - pontosan nem tudom. - Ő azonban előbb haza akart menni és később visszajönni. Erre azt mondtam: - Ne, ne menj el! - És Purí Mahárádzs maradt.
Két vagy három orvos szintén velünk lakott, de ha Sríla Guru Mahárádzs menni akart, hogyan tarthatták volna vissza orvosok? Augusztus 12-én kint üldögéltem a szobája előtt. Bementem hozzá és láttam, hogy Guru Mahárádzs mindjárt eltávozik. Meglepődtem, mert teljesen tudatánál volt. Történt egy kis incidens, egy brahmacsárí megérintette, de Guru Mahárádzsot ez nagyon zavarta és ellökte a kezét. - Ne érintsd meg Guru Mahárádzsot! Menj! - mondtam. Persze ő is nagyon zaklatott lett.
Tudtam, hogy Guru Mahárádzs kedveli ha finoman a fejére teszem a kezem, mert korábban mondta nekem. Így, és megmasszíroztam kicsit. Azután jött az 5 óra 48 perc és Guru Mahárádzs csendesen eltávozott. Semmi sem történt. Öt ember volt a szobában.
Raghunáth Dász Gószvámí példája
Ekkor megérintett a slóka, ami Rúpa Gószvámí eltávozásáról szól. Egyszerűen lehetetlen szívünkben elfogadni Gurudéva eltávozását. - Nagyon fájdalmas, én mégis elviselem, mert tudom mostantól nem lehetek a második személy pozíciójában. Jelen kell lennem és cselekednem; minden az én utasításomra vár. - Rúpa Gószvámí Prabhu beszélt így amikor Maháprabhu eltávozott.
Raghunáth Dász Gószvámí ekkor Purí Dhámban tartózkodott. Elfogadta helyzetét, belenyugodott az Úr eltávozásába és arra a tényre gondolt, hogy maga Maháprabhu adta neki a Giri Góvardhan-sílát és Gunydzsá-málát mint Rádhát és Krisnát. Góvardhanhoz akart menni, leborulni előtte és meghalni. Ez volt a vágya.
Belenyugodott hát Maháprabhu eltávozásába és Vrindávanba ment. Amikor odaért, ott találta Srí Rúpa Gószvámít, Srí Szanátana Gószvámít és a többi Gószvámít. Látva Rúpát és Szanátanát, visszatért belé az élet. Maháprabhu élt Rúpában és Szanátanában. Ő adta Vrindávant Rúpának és Szanátanának. Sok-sok szent hely eltűnt, a Srímad Bhágavatam, a Srímad Bhágavatam szelleme eltávozott. Ám Rúpa és Szanátana helyreállították őket. Maháprabhu megmutatta a Sjáma-kunda és a Rádhá-kunda helyét; Rúpa és Szanátana pedig Krisna kedvteléseinek sok más helyét fedezte fel újra. Maháprabhu minden ereje munkálkodott Rúpában és Szanátanában.
Tehát Dász Gószvámí szerette volna elhagyni a múló világot, de képtelen volt rá. Ott élt Vrindávanban Rúpa és Szanátana irányítása alatt. Gószvámí (Szanátana) néha instrukciókat adott, Rúpa Gószvámí Prabhu pedig mindig megvédte őt. Ilyen örömök éltek a szívében. De amikor Rúpa Gószvámí is eltávozott, bár korábban mindent elfogadott, ezt már nem tudta tolerálni.
Egy slókát idézett: - Mit mondhatnék? Sjáma-kunda, Rádhá-kunda, egész életemben a Rádhá-kunda partján éltem, de most a Rádhá-kunda mint egy dühödt tigris szája, közeledik felém. Maháprabhu Girirádzs Góvardhant adta nekem, hogy Krisnaként imádjam. Szolgáltam egész életemben, de most azt érzem Girirádzs óriás pitonként ragad el. Ilyen gondolatok kavarognak bennem.
Elszakítottság a Gurutól
Elszakítottság a Gurutól - ezt nem érezhetjük át teljesen, ez lehetetlen. Mit mondhatnék? Sríla Guru Mahárádzs írt egy slókát Sríla Szaraszvatí Thákur eltávozása után. "Minden ember zavarodottságot érez eltávozása miatt; szomorúak. Gyönyörű és szeretett mesterem eltávozott. Mit tegyek? Nem tudom elviselni az eltávozását. Hozzá akarok menni." Fejtette ki Guru Mahárádzs.
Az egy nagyon nehéz nap volt számomra. Guru Mahárádzs adott egy kis időt az elfogadására, mert előre jelezte, hogy távozni fog. Vannak szokásaink, van némi képességünk a toleranciára, de aznap amikor Guru Mahárádzs ágynak esett, éreztem hogy már nem fog visszatérni. Szamádhiban fog ülni. Él majd, de szamádhiban. Az Isteni Érzelmek a Szamádhiban zajló tevékenységek formáját öltik magukra.
Nagyon meglepett, hogy az egyik fa amely minden évben tele volt mangóval - négy vagy öt mangót adott minden ág - hirtelen eltávozott Guru Maháráddzsal együtt. Minden levele lehullott. Nagyon meglepett. Hét napon belül érezhettük, minden élet eltávozott belőle. Sríla Guru Mahárádzsot először Tulaszí Déví mellé, közvetlenül a mangófa mellé helyeztük, majd onnan a Szamádhiba költözött. Hat hónap múlva elkezdtük építeni templomot. Együttlét az elszakítottságban nevet adtam neki. Ha eljössz ide, együtt lehetsz Guru Maháráddzsal de az elszakítottság formájában. Mindenki ellátogat a templomhoz.
Srípád Bhakti Dajita Mádhava Mahárádzs nagyon jó barátja volt. Srípád Bhakti Vicsár Jádzsávar Mahárádzs nagyon bensőséges barátja volt. Minden Mahárádzs eljött. Szagár Mahárádzs két hónapra jött, Srípád Bhakti Hridaj Bón Mahárádzs, Ásram Mahárádzs, Giri Mahárádzs, Áranja Mahárádzs, Srípád Bhakti Sziddhánta Szaraszvatí Thákur és Srípád Bhakti Száranga Gószvámí Mahárádzs minden avatott tanítványa eljött. Sríla Bhakti Sziddhánta Szaraszvatí Thákurnak tizenkilenc szannjászíja volt, nekem tizennyolc van. Évről-évre eljöttek, s így Guru Mahárádzs Visva Vaisnava Rádzsa Szabhát tartott. S még lobog a Visva Vaisnava Rádzsa Szabhá zászlaja itt, a Srí Csaitanja Szaraszvat Mathban.
Sríla Guru Mahárádzs eltávozási napja nagyon nehéz nap volt. Nem tudtam semmit arról, hogy mi a teendő ilyenkor. Félelmeim miatt még sohasem voltam jelen egy vaisnava eltávozásán, így nem tudtam mit kell tenni. Meglepetésemre négy ember érkezett Májápurból s azt kérdezték: - Mahárádzs, aggódsz a Szamádhi körüli teendők miatt? - Igen, nagyon - mondtam. Jöttek, s azt mondták: - Mi mindent tudunk.
Sríla Rúpa Gószvámí tiszta tanítványi lánca
Sríla Guru Mahárádzs százszázalékosan Rúpa Gószvámí nyomdokait követi. Sríla Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákur adományozta neki ezt a pozíciót. Ez volt lelki helyzete, Sríla Szaraszvatí Thákur csak ezt tanította neki. Ő képviseli a Rúpa Gószvámítól alászálló tiszta tanítványi láncot. Szaraszvatí Thákur eltávozási napján az ágyából hívta Guru Mahárádzsot és utasította: - Énekeld el a 'srí-rúpa-manydzsarí-pada széi móra szampada széi mór bhadzsana-púdzsanát'. - Guru Mahárádzs hezitált, mert nem volt egy képzett énekes, ezért a Gaudíja Math titkára Pranavánanda Brahmacsárít (a későbbi Srípád Purí Mahárádzsot) kérte fel énekelni. Elkezdett énekelni, de Sríla Szaraszvatí Thákur közbeszólt: - Nem, állj! Ezt a dalt csak Srípád Srídhar Mahárádzs énekelheti.
Leveleiben később Srípád Purí Mahárádzs azt írta Sríla Guru Mahárádzsnak: Sríla Szaraszvatí Thákur ezzel a Rúpánuga Ácsárja pozícióját adta neked. Ezért kérlek, áldj meg kegyeddel, hogy egy nap rendelkezhessem Sríla Rúpa Gószvámí útmutatásával.
E napon veletek maradok, veletek, akik ragaszkodtok Guru Mahárádzs lótuszlábaihoz. Nagyon elégedett vagyok Srípád Gószvámí Maháráddzsal, Srípád Sziddhántí Maháráddzsal, Srípád Bhakti Madhur Bón Maháráddzsal, Srípád Srutasrava Prabhuval, és sokakkal akik jelen vannak. Itt van a nagyon beteg Krisna Kántá Didi, aki nagyon sok hittel és erővel terjeszti a Krisna-tudatot. Muníndra Móhan Prabhuval, Móhita Krisna Prabhuval és pár nagyon komoly bhaktával Ő hozta létre ezt az ásramot Guru Mahárádzs elégedettségére.
Olaszországban leszek ezen a napon
Muníndra Móhan Prabhu egy szobás ásramjának a Srí Csaitanja Szaraszvat Math nevet adományoztam, de kértem hogy csináljon egy szép ásramot, ha lehetséges. Ez a beteg lány nem felejtette el ezt, hanem betegsége ellenére Muníndra Móhannal és másokkal létrehozta az ásramot. Látván az interneten, azt gondoltam legalább egyszer el kell mennem oda. - Egészségem kétségtelenül nagyon rossz, de az olasz tanítványok örömére oda kell látogatnom és ott kell maradnom pár napra, hogy átadhassam nekik szeretetem, ragaszkodásom és szívbéli hódolatom - gondoltam. Tehát ezért jöttem most el.
Napról napra betegebb leszek, már nem tudok járni. Hetvenhárom évet járkáltam, most lazítanom kell. De azt gondoltam ez az én szévám. Kötelességem elmenni abba az ásramba. S amikor az út programja készült, azt mondták nekem: - Mahárádzs, a London Mathban leszel Sríla Srídhar Mahárádzs eltávozási napján. Én pedig válaszoltam: - Nem, Olaszországban leszek a bhaktákkal azon az eltávozási napon.
Dzsaja Om Visnupád Sríla Bhakti Raksak Srídhar Dév-Gószvámí Mahárádzs kí dzsaj!
