Kérdés: Van-e különbség Baladév és Nitjánanda Prabhu jelleme között?
Gószvámí Mahárádzs válasza: Nitjánanda Prabhut úgy jellemzik, ahogyan azt az egyik vandanában énekeljük, „…szadvaitam, szavadhútam…”, úgy viselkedik, mint egy avadhút. Balarám vidám pajtásnak mutatkozik, aki néha mámoros állapotban van, várunit (likőrt), és bort iszik, verekszik a botjával, de nem avadhút. Nitjánanda Prabhut nem lehet besorolni egyetlen társadalmi osztályba sem.
Advaita Ácsárja kedvteléseit hallgatva tudjuk, hogy amikor Nitjánandával együtt akarnak enni, Advaita Ácsárja így tréfálkozik: „Családfenntartó vagyok, ezért ügyelnem kell rá, kivel eszem együtt. Nem ülhetek le csak úgy akárkivel. Itt ez az ember, akiről senki sem tudja, kicsoda valójában.” Így tréfálkozik, hiszen Ő Mahá-Visnu: „Nitjánanda nem tartozik egyetlen társadalmi osztályba sem. Ha vele eszem, mindent elveszítek.” Közvetett módon ezzel azt mondja: ha csak vele eszem, örökre megszabadulok minden anyagi felfogástól. Nitjánanda erre Advaitának, védantistának nevezi. Így játszanak egymással. Advaitának ez a fajta ugratása, incselkedése sokat elárul Nitjánanda Prabhu helyzetéről.
„A krisna námától, Krisna szent nevétől Nitjánanda Prabhu mámoros állapotba kerül” - mondja Kavirádzs Gószvámí. Krisna szent nevének zengésétől teljesen őrültté válik és megrészegül. A bhakták ilyenkor azt gondolják, itt a kellő pillanat, hogy a közelébe menjenek. Amikor valaki részeg, nem tudja, ki áll előtte. Ugyanígy, amikor Nityánandát teljesen eltölti a Krisna tudat, nem tudja, hogy a legelesettebb vagy a legjobb ember áll előtte. Ezért ez a kellő pillanat arra, hogy a bhakták megközelítsék lótuszlábát.
Nem ismerni Nitjánanda Prabhut dicsőségét olyan, mintha nem tudnánk, ki az édesanyánk. Olyan fontos ismerni őt.