Balarám az Úr Csaitanja megjelenése idején Srí Nitjánanda Prabhuként van jelen. A Legfelsőbb Urat, Srí Krisnát csak az ő isteni kegyéből lehet megközelíteni. Ő az Úr kegy-inkarnációja. Ha úgy akarja, indokolatlan kegyéből minden elesett lélek felszabadul.
Hogyan sikerül Ragunáth Dász Gószvámínak Nitjánanda Prabhu kegyét elnyerni?
Miként hódol transzcendentális kedvteléseinek Nitjánanda Prabhu Panihatiban, ahol Ragunáth Dász Gószvámí a csida-dadhi ünnepet rendezi?
Hogyan élvezi Csaitanja Maháprabhu Rághava Pandit praszádjának nektárízében Rádhárání édességét?
Hogyan jut el hozzánk a kegyelem praszádam formájában?
Miért nem kedves időtöltése Balarámnak a Ráma-lílában Krisna öccseként Laksman szerepét játszani?
Mire használná a botját legszívesebben Nitjánanda, miközben Krisna tanakodik?
Miért jó nekünk, ha a szent név éneklésének hatására Balarám olyan eksztatikus állapotba kerül, hogy kész az összes univerzumot megsemmisíteni?
Ezekről olvashattok ebben a részben. Fogadjátok szeretettel,
Sudhamayi dd
Balarám párja, alteregója, Nitjánanda Prabhu.
Naróttam Dász Thákur mondja:
hénó nitái biné bhái, rádhá-krisna páité nái
„Nitjánanda kegye nélkül nem tudunk eljutni Rádhá-Krisnához.”
Akik nem tisztelik megfelelően Balarámát, vagy Nitjánanda-Balarámát, azoknak a Krisna iránti odaadása fikció.
Nitájér kóruna hábé, bradzsé rádhá-krisna pábé
„Nitjánanda Prabhu kegye nélkül nem lehet eljutni Vrindávanba.”
Ezt látjuk a Csaitanja Csaritámrita kapcsán, ami a legfelsőbb irodalom a gaudíja vaisnavák számára és a mádhurja-rasza irodalmat elemzi. Krisnadász Kavirádzs Gószvámí hogy kerül abba a helyzetbe, hogy megírja a Csaitanja Csaritámritát? Nitjánanda Prabhu kegyéből. Ragunáth Dász Gószvámí, aki prajódzsana-tattva ácsárja a Rupánúga láncolatban, és megmutatja, mi szükséges a Rádhá dászjamhoz, Rádhárání lótuszlábának a szolgálatához, nem tud belépni Maháprabhu csoportjába addig, amíg Nitjánanda Prabhu kegyét el nem nyeri. Az ő története következik:
Egy nap Ragunáth Dász azt hallotta, hogy Nitjánanda Prabhu Panihatiba érkezik. Korábban sokszor próbált a közelébe kerülni, de sohasem sikerült. Arra gondolt, újra megpróbálja. „Megyek és könyörgöm a kegyéért” - mondta magában. A ragyogó szépségű, méltóságteljes Nitjánanda egy fa alatt a Gangesz parton ült. Ragunáth Dász Gószvámí szégyenlős volt, és nem merte megközelíteni. Rémülten állt, félt odamenni csak a távolból ajánlotta hódolatát. Amikor Nitjánanda meglátta, rákiáltott: „Tolvaj! Tolvaj!” Odaszólt az embereinek: „Hozzátok elém!” Nitjánanda viselkedése olykor teljesen kiszámíthatatlan volt. Odavitték Raghunáth Dászt hozzá, és Ő lótuszlábát a fejére helyezve így szólt: „Olyan vagy, akár egy tolvaj, ahelyett, hogy a közelembe jönnél, távol maradsz! Ezért megbüntetlek! A büntetésed az lesz, hogy meg kell etetned engem és az embereimet!” Így adta Nitjánanda a kegyét Ragunáth Dásznak, aki ujjongott örömében és azonnal csida-dadhi lakomát rendezett.
Tört rizst szolgáltak fel joghurtban gyümölccsel, ami érdekes módon, nagyon hasonlított Krisna, Balarám és a pásztorfiúk egyik kedvenc ételéhez. Amikor Krisna, Balarám és a tehénpásztor fiúk a Jamuna partján járnak, és isteni kedvteléseikben azt gondolják, milyen jó az idő egy piknikhez, ez a kedvenc ételük. Szeretik a joghurtot és a tejből készült ételeket. Piknik alkalmával mindig ezt a fajta ételt eszik.
Balarám-Nitjánanda tehát azt mondja Ragunáth Dásznak: „Ezt az ételt készítsd el.” Ragunáth Dász Gószvámí gazdag családból származik, és bőségesen megvendégel mindenkit. Mint ahogy ma is, amikor a brahmanák meghallják, hogy valahol nagy lakoma lesz, a környező falvakból mindenki elmegy. Nemcsak Nitjánanda és az emberei ünnepelnek, hanem brahmanák és más emberek is érkeznek. Ez egy ilyen édes kultúra! Hallják, hogy Nitjánandánál nagy lakoma lesz és jönnek! Milyen áldott az életük, hogy ebben részt vehetnek! Leülnek, csészében joghurtot, gyümölcsöt és sok-sok finomságot kapnak, és a legkülönbözőbb módon elkészített ételeket eszik.
Rághava Pandit is hírt kap, a híres Rághava Pandit, akinek a nővére Damajanti. Kiválóan ért a főzéshez és a lakomák rendezéséhez. Azt gondolja: „Készítek sok fogást, ők csida-dadhi-t, joghurtos gyümölcsöt és rizst készítenek, én készítek néhány egyéb ételt, és elviszem, hogy Nitjánanda Prabhut megörvendeztessem.”
Miközben mindenki a praszádamot élvezi, az örökké kegyes Nitjánanda Prabhu megidézi Srí Csaitanja Maháprabhut, aki személyesen megjelenik. Maháprabhu Nitjánanda Prabhu mellé ül. Jelen van, de nem mindenki képes látni. Csak a magasan fejlett bhakták veszik észre. Bár mindenki magas szinten álló, kiváló bhakta, de vannak kiválóbbak. Csak ők láthatják, ahogyan Nitjánanda Prabhu és Maháprabhu viccelődve körbe-körbe járnak. Nézik, ahogyan a bhakták praszádamot esznek. Boldogok, hogy a praszádamot ennyi ember megtiszteli. Énekeljük is az egyik énekben: csatur-vidhá-srí-bhagavat-praszáda - nézik a bhaktákat - szvadv-anna-triptán hari-bhakta-szanghan, öröm látni, ahogy a bhakták a praszádamot megtisztelik. Nitjánanda kivesz valamit az egyik edényből, és Maháprabhu szájába teszi. Aztán Maháprabhu teszi ugyanezt. Eteti Nitjánandát. Ez a fajta intimitás jellemzi őket. Ki más tenne közvetlenül ételt Srí Csaitanja Maháprabhu szájába?
Miközben a bhakták esznek, hallják, hogy jön Rághava Pandit. Érdekes tudni, hogy Rághava Pandit praszádamja miért oly különleges. Az egész praszádam különleges, de van valami extra különlegesség is benne. Ha Rághava Panditot megnézzük a Srí Gaura Ganóddhésa Dipikában, a Ki kicsoda a Krisna-lílában című könyvben, látjuk, hogy Rághava Pandit a Krisna-lílában Danisthá. A Bhóga Áratiban énekeljük, hogy Danisthá viszi Krisna ételmaradékát Rádháránínak, ez a szévája. Miután Krisna evett, fogja Krisna tányérját és odaadja Rádháránínak. Rádhárání eszik belőle, és odaadja a szakhijainak és aztán a mandzsarik jönnek Ez a mi felfogásunk a praszádamról. Mivel Rághava Pandit a Krisna-lílában Danisthá, természetesen ő az, aki praszádammal ellát mindenkit. De ebben benne van az is, hogy igazából Srímati Rádhárání főz, ő látja el Rághava Panditot, aki aztán odaadja az ételt Maháprabhunak. Maháprabhu Srímati Rádhárání praszádját eszi!! Mikor Rádhárání kislány volt, Durvásza Munitól azt a kegyet kapta, hogy bármit főzzön, annak a legédesebb nektáríze lesz. Ez teszi lehetővé, hogy bár Rádháránínak van saját háza és családja, Jasódáéknak is a maguké, Rádhárání minden nap elmehet és főzhet Nandabhavanban Jasódánál Krisnának.
A Ráma-lílában Balarám Ráma öccse, Laksman. Egyébként a bátyja szokott lenni. Szagradzsátam, szávadhútam, a szagradzsá azt jelenti, báty, ez Balarám normál helyzete, de a Ráma-lílában ő a fiatalabb. Guru Mahárádzs mesélte egyszer, hogy Balarám Krisnával beszélgetett: „Nem ez a kedvenc kedvtelésem, mert korlátlanul akarlak szolgálni Téged.” - mondta. „Amikor én vagyok a fiatalabb, engedelmeskednem kell.” Amikor Rámának száműzetésbe kell mennie, és az erdőbe kell vonulnia, Laksman meg akarja akadályozni, de nem tudja, mert ő a fiatalabb, neki kell engedelmeskednie. „Korlátozzák a szívemet”, - mondja.
Balarám nem a diplomáciájáról híres, nem egy taktikázó személyiség. Amikor Uddhava és Krisna beszélgetnek arról, hogy mit kell tenniük egy bizonyos helyzetben, Balarám vállán a botjával azt mondja: „Mit kell erről ennyit beszélni? Fejezzétek be! Odamegyek és megverem!” Ez az Ő hangulata.
Rúpa Gószvámí mondja a Bhakti-raszámrita-szindhuban: Baladéva egyszer olyan mámoros állapotban volt, hogy azt mondta: „Pillanatnyilag olyan boldog vagyok, hogy képes lennék elpusztítani az összes univerzumot! Krisna nem haragudna rám! Olyan hangulatban vagyok, hogy Krisnát az sem zavarná, ha megsemmisíteném az egész világot!” Ennek az a lényege, hogy ha Baladév úgy dönt, ezt megteszi, mindenki felszabadul! Nemhogy nem zavarna senkit, mindenkit boldoggá tenne! Balarám kegyéből mindenki felszabadul! Ez a hangulata időről időre visszatér.
Egy nap Ragunáth Dász azt hallotta, hogy Nitjánanda Prabhu Panihatiba érkezik. Korábban sokszor próbált a közelébe kerülni, de sohasem sikerült. Arra gondolt, újra megpróbálja. „Megyek és könyörgöm a kegyéért” - mondta magában. A ragyogó szépségű, méltóságteljes Nitjánanda egy fa alatt a Gangesz parton ült. Ragunáth Dász Gószvámí szégyenlős volt, és nem merte megközelíteni. Rémülten állt, félt odamenni csak a távolból ajánlotta hódolatát. Amikor Nitjánanda meglátta, rákiáltott: „Tolvaj! Tolvaj!” Odaszólt az embereinek: „Hozzátok elém!” Nitjánanda viselkedése olykor teljesen kiszámíthatatlan volt. Odavitték Raghunáth Dászt hozzá, és Ő lótuszlábát a fejére helyezve így szólt: „Olyan vagy, akár egy tolvaj, ahelyett, hogy a közelembe jönnél, távol maradsz! Ezért megbüntetlek! A büntetésed az lesz, hogy meg kell etetned engem és az embereimet!” Így adta Nitjánanda a kegyét Ragunáth Dásznak, aki ujjongott örömében és azonnal csida-dadhi lakomát rendezett.