Ki vagyok én? (Bhakti Raksak Srídhar Dév-Gószvámí Mahárádzs)
Ki vagyok? Ki vagyok én? Csak hús és vér? Vagy csak tudatom külömböző részei, melyeket álmaimban tapasztalok meg? Vagy mint az upanisádokban a védákban és a Bhagavad-gítában írják: indrijáni paránj áhur indrijébhjah param manah (Bg. 3.42) buddhér átmá manáh parah (Katha Up.1.3.10)
A cselekvő érzékszervek magasabb rendűek a tompa anyagnál, az elme az érzékeknél, az értelem az elménél, de ő [a lélek] még az értelemnél is magasabb rendű.
A hatalmas lélek felsőbbrendű az értelemhez képest.
...aztán itt van a Paramátma és a másik szubjektív világ. Hogyan lehet rájuk hangolódni? Ki vagyok én? Csupáncsak ennek az anyagi világnak a része? Vagy valami más? Valami több? Meghaladva ezt a materiális nézőpontot, a tudás és szeretet megcáfolhatatlan felső rétegében létezem, előbb a tudáséban aztán a szeretetében. A tudás síkján túl létezik valami, egy még magasabb sík - a szeretet, öröm, extázis - préma síkja.
Kihasználás, lemondás és odaadás. A magasabb rendnek való elkötelezettség - ez az önátadás síkja. Hol akarsz élni? Az élet három szintje kedvünkre a rendelkezésünkre áll. Válassz, melyiken akarsz élni? Ez nem költészet és még csak nem is filozófia, hanem belső szükséglet: őszinte elszántság, eltökélt akarat, nem divat, filozófia vagy luxus. Ez komoly döntés, amit önmagunkért kell meghoznunk: hol akarunk élni? Az élet melyik síkján? A bűnös tettek szintjén (gónda)? A hazafiság szintjén? Nagyon sok sík létezik, a tudósok szintjei, a kizsákmányolók drótján rángatott marionett figurák szintjei. Melyik síkon akarsz élni?
Kutatnom kell és meg kell találnom a vonzódásom tárgyát, hogy őszintén meg tudjam választani az otthonomat. Vissza Istenhez, vissza otthonomba. Hol van az otthonom? Meg kell határoznom önmagamat, szembenézni az önmeghatározás problémájával, és őszintén ítéletet mondanom magam felett. Nem az a cél, hogy másokat magasabb érdekeik síkjára emeljek. Legelőször is a magam helyzetét kell őszintén meghatároznom. Utána már foglalkozhatok azzal, hogy másokat is felemeljek erre a szintre: dzsanma szárthaka kari' para-upakára
Aki emberként született meg India földjén (Bharata-varsa) annak kötelessége sikeresen megvalósítania az istenkereső életet, és mások javáért dolgozni. (Cc. Ádi 9.41)
... a képmutató prédikációnak nincs magasrendű haszna. De ha egy igaz vezető (Guru) útmutatása mellett elkezdem a kötelességemet végezni, akkor szertefoszolhat képmutatásom is. Lehet, hogy ezt előző szukritijeimnek köszönhetem (a jelenlegi vagy az előző életekben elért spirituális értékek), függetlenül akaratlagos gondolkodásomtól. A szukriti összeköt a magasabb síkkal, és fokról fokra kiűzi belőlem a képmutatást, az öngyilkos hajlamot (a lélek figyelmen kívül hagyását). Hatására eltűnik a képmutatás, a kapatata, az önbecsapás. Amikor a szukritim által a sorsom összekapcsolódik az igaz vezetővel, minden más tökéletlenségem eltűnik; ez akkor lehetséges, ha a Guru parancsára elkezdem a megtisztulás folyamatát.
Minél őszintébb tudok lenni, a szavaim annál több értéket tudnak képviselni, mások is többet tanulhatnak tőlem, és a kisugárzásom is jobban fog hatni. „dzsanma szárthaka kari' (Cc. Ádi 9.41), szadhu szanga, szadhu szanga (Cc. Mádhja 22.54)" (szent társulás)
Minden kinyilatkoztatott szentírás véleménye az, hogy ha csak egy pillanatra is élvezhetjük egy tiszta bhakta társaságát, teljes sikert érhetünk el. (Cc. Mádhja 22.54)
... válaszd meg a társaságod, válaszd meg a vezetődet. A társaság általában, a vezető pedig különösen fontos az életünkben. Egy bizonytalan örökkévalóságban élünk és keményen meg kell küzdenünk a biztos pozícióért. A társaink és a mester képes segíteni célunk elérésében. Különben elveszünk az örökkévalóságban.
