Abhiráma Thákur

Adzsá – Ánnadá Ékádászí, a Brahmá Vaivarta Puránából.

,,Srí Judistíra Mahárádzs így szólt:
Ó Dzsanárdana, minden élőlény védelmezője, kérlek, mondd el nekem, mi a neve annak az Ékádászínak, amely Bhadrapáda hónapjának sötét két hete alatt történik (augusztus-szeptember).
A Legfelsőbb Úr, Srí Krisna válaszolt: Ó király figyelmesen hallgass engem. Ennek a szent Ékádászínak, mely eltávolít minden bűnt, a neve Adzsá-Ánnadá Ékádászí. Bárki, aki ezen a napon teljes böjtöt tart és imádja Hrisikésát, az érzékek urát, megszabadul minden bűnös tette visszahatásától.
Bárki, aki egyszerűen csak hall erről az Ékádászíról, megszabadul minden múltban elkövetett bűnétől. Ó király, nincs ennél kedvezőbb nap sem a földi, sem az égi világokban. Ehhez nem férhet kétség.

Élt egyszer egy híres király, akit Hariscsandrának hívtak. Ő volt a világ királya, igazságban és összetartásban kormányozta az embereket. A feleségét Csandramatínak nevezték, és volt egy fiúk Lohit Ásva. A karma visszahatásaként azonban, Hariscsandra elveszítette hatalmas királyságát, és el kellett adnia feleségét és fiát.
Az igazságos és vallásos király egy csandala szolgája lett, aki azt a feladatot bízta rá, hogy egy halottégetőt őrizzen. A király azonban megőrizte jó jellemvonásait és igazsághoz való hűségét, míg ezt az alantas szolgálatot végezte. Oly tiszta volt ő, mint a szóma-rasza, melyet hiába kevernek össze más folyadékkal, nem veszti el halhatatlanságot adó tulajdonságát.
A király sok-sok évet töltött el ilyen nyomorúságos körülmények között. Egy napon szomorúan töprengett: mit tegyek, hova menjek, kihez forduljak, hogy megszabadulhassak ebből a nehéz helyzetből. Így megfulladok az aggodalom és bánat óceánjában.
Egy napon egy szent jött arra a vidékre, s amikor a király meglátta, nagy boldogság töltötte el. Ó, az Úr Brahmá gondoskodik az elesettekről, hiszen azért teremtette a bráhmanákat, hogy igazságosak, együttérzők és segítőkészek legyenek másokkal. Hariscsandra tiszteletteljes hódolatát ajánlotta a bráhmanának, akit Gautama Muninak hívtak. A király összetett kézzel megállt Gautama Muni előtt, és elmesélte szomorú történetét. A szent nagyon megdöbbent, amikor meghallgatta a szerencsétlen ember történetét.
Így gondolkodott: Ez a hatalmas és erős király, hogyan eshetett ilyen alantas helyzetbe, hogy a halottakról gyűjti a ruhákat? Gautama Muni együttérzés töltötte el Hariscsandra iránt, és tanácsot adott neki, hogyan tisztítsa meg magát böjttel és más tisztító eljárásokkal.
Gautama Muni mondta:
Ó király, Bhadrapada havának sötét két hete alatt van egy különösen értékes Ékádászí, melynek neve Adzsá-Ánnadá mely eltávolít minden bűnt. Valójában ez az Ékádászí annyira kedvező, hogyha egyszerűen csak aznap böjtölsz és semmi más tapaszját nem végzel, akkor is megsemmisíti minden bűnödet. A szerencséd ezután hét napra fog megérkezni. Így azt tanácsolom, böjtölj ezen a napon, és töltsd ébren az éjszakát.
Ha így teszel, elmúlt bűneid visszahatásai közül mindegyik véget fog érni. Ó Hariscsandra, az eddigi kegyes cselekedeteid miatt jöttem most ide. Ezután minden szerencse a tiéd lesz a jövőben! Ezután a nagy bölcs, Gautama Muni azonnal eltűnt a szeme elől.
Hariscsandra király követte Gautama Muni böjtöléssel kapcsolatos utasításait Adzsá-Ánnadá Ékádászí szent napján.
Ó Judistíra Mahárádzs, mivel a király aznap böjtölt, előző bűnei visszahatásai azonnal és teljesen megsemmisültek. Ó oroszlán a királyok között, lásd ennek az Ékádászínak a hatását! Ez bármi nyomorúságot azonnal legyőz, amelyeket az ember elmúlt karmáinak eredményeképpen elszenvedhet, bűnös tetteiért.
Így Hariscsandra nyomorúsága véget ért. Épp ennek a csodálatos Ékádászínak a hatalma által újból találkozhatott feleségével és fiával, akik időközben már távoztak az élők sorából, most azonban újra éledtek, és visszatértek a királyhoz. A mennyei régiókban a Dévák (félistenek) égi üstdobjaikat ütötték és virágesőt szórtak a királyi párra és fiúkra. Az Ékádászí böjt áldásaival nehézség nélkül visszanyerte királyságát.
Ezen felül, amikor Hariscsandra király elhagyta ezt a földet, az összes rokonai vele együtt a lelki világba távozhattak. Ó Pándava, bárki böjtöl Adzsá-Ánnadá Ékádászí napján, biztosan megszabadul minden bűnétől és felemelkedik a lelki világba. Bárki, aki hallja és megtanulja ennek dicsőségét, megvalósítja az érdemet, melyet az Ékádászí nyújt, oly sokat nyer vele, mintha végrehajtott volna egy fehér ló áldozatot.''

Így fejezi be a Brahma Vaivarta Puránából az Adzsá-Ánnadá Ékádászí dicsőségének elbeszélését Srí Krisna.

,, Amikor Dévaki hetedszer is várandós lett, Krisna teljes értékű kiterjedése, Ananta jelent meg a méhében. Dévakit egyszerre árasztották el az öröm és a bánat érzései. Boldoggá tette, hogy maga az Úr Visnu jelent meg a méhében, de nagy bánat is gyötörte, mivel tudta, hogy amint a gyermek megszületik, Kamsza el fogja pusztítani. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Krisna, akit az egész világegyetem, legfőképp a Jadu-dinasztia ura, megszánta a Kamsza szörnyűséges tettei miatt rettegésben élő Jadukat, s elrendelte belső energiája, Jógamájá megjelenését.
Jógamájá az Istenség Legfelsőbb Személyiségének elsődleges energiája. Krisna kívánsága az volt, hogy Jógamájá Vradzsabhúmí földjén, a csodálatos tehenek otthonában, a mindig gyönyörűen feldíszített Vrindávanában jelenjen meg. Vászudéva egyik felesége, Róhíní Vrindávanában lakott Nanda király és Jasódá királyné házánál.

Krisna így szólt Jógamájához:
- Kamsza börtönében él láncra verve Vászudéva és felesége, Dévaki, akinek méhében most teljes értékű kiterjedésem, Sésa rejtőzik. Úgy rendezd, hogy Sésa kerüljön át Dévaki méhéből Róhíní méhébe! Miután ezt megtetted, összes energiámmal együtt Én magam fogok megjelenni Dévaki méhében. Dévaki és Vászudéva fiaként születek majd meg, te pedig Nanda és Jasódá leányaként fogsz megjelenni Vrindávanában.
- Mivel a húgomként jelensz meg, az emberek drága dolgokkal fognak imádni ebben a világban: füstölőkkel, mécsesekkel, virágokkal és különféle áldozatokkal; te pedig gyorsan kielégíted majd érzéki vágyaikat. Az anyagi dolgokhoz ragaszkodó emberek különböző kiterjedéseidet Durgá, Bhadrakáli, Vidzsajá, Vaisnavi, Kumudá, Csandiká, Krsná, Mádhavi, Kanjaká,Májá, Nájárájaní Ísáni, Sáradá, és Ambiká néven fogják imádni.

Krisna, a Legfelsőb Erőforrás, illetve Jógamájá, a legfelsőbb erő testvérekként jelentek meg.
Mivel Ananta külső erő hatására kerül majd át Róhíní méhébe, Szankarsanának fogják nevezni. Ő a forrása annak a lelki erőnek (bala), amely lehetővé teszi, hogy az ember elérhesse a tökéletes boldogságot (ramana). Így tehát Anantát, a teljes értékű kiterjedést megjelenése után Szankarsanának vagy Balarámnak fogják nevezni.
Az upanisadok szerint Balarám kegye nélkül senki sem érheti el az önmegvalósítás legmagasabb szintjét. A bala szó nem fizikai erőt jelent. Fizikai erővel senki sem érhet el lelki tökéletességet. Lelki erőre van szükségünk, amit Balarám (Szankarsana) adhat meg nekünk. Ananta, azaz Sésa jelenti azt az erőt, mely pályájukon tartja a bolygókat. Anyagi szinten ezt a fenntartó erőt gravitációnak hívják, de valójában ez Szankarsana energiájának megnyilvánulása. Balarám – vagy Szankarsana – maga a lelki erő, az eredeti lelki tanítómester. Így az Úr Nitjánanda Prabhu, aki szintén Balarám inkarnációja, az eredeti lelki tanítómester. A lelki tanítómester tehát Balaramát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét képviseli, aki a lelki erőt adja.
A Csaitanja-csaritámritában az áll, hogy a lelki tanítómester Krisna kegyének megnyilvánulása.
Amikor Jógamájá végighallgatta Krisna utasításait, tisztelete jeléül körüljárta őt, majd parancsának megfelelően megjelent az anyagi világban. Amikor Jógamájá – az Istenség Személyisége (a Legfelsőbb Erőforrás) legfőbb energiája – Dévaki méhéből Róhíní méhébe helyezte át Sésát, mindkét asszony Jógamájá varázsa alatt állt, azaz jóga-nidra állapotba került. Az emberek azt hitték, hogy Dévaki hetedik terhessége megszakadt. Így Balarám Dévaki fiaként jelent meg, átkerült Rohini méhébe, hogy az ő fiaként szülessen meg.”


 


SB. 10. ének 2. fejezet

Gadádhar Pandit családja Csittagongból származik és a Várendra Sréní bráhmana nemzetséghez tartozik, amely a Kasjapa-gótra része. Édesapja neve Mádhava Misra, édesanyjáé pedig Ratnávatí. Gadádhar Pandit valószínűleg 1487-ben jelent meg, egy évvel Srí Csaitanja Maháprabhu megjelenése után. Tizenhárom éves korában Navadvípba  költözött, anyai nagybátyja házába, és Nímáj legbensőségesebb barátja lett, főleg azután, hogy Srí Csaitanja visszatért Gájából és elkezdte szankírtan-kedvteléseit.
Gadái (így nevezték Gadádharát gyermekkorában) és Gaura kedvenc időtöltése az volt, hogy Rádhá és Krisna kedvteléseiről beszélgettek, minden idejüket együtt töltötték, még együtt is aludtak. Ez nem meglepő, hiszen Gadádhar Pandit Srímatí Rádhárání kiterjedése. Naróttam dász Thákur leírja, hogy Srímatí Rádhárání azért imádkozott, hogy egy férfi formáját vehesse fel, mert így mindig társulhat Krisnával, anélkül, hogy a felnőttek megszidnák. Ez a vágya teljesült be Gadádhar Pandit formájában.
Körülbelül 1511-ben, röviddel Srí Csaitanja szannjásza ceremóniája után, Gadádhar is szannjászát vett és Dzsagannáth Puríba költözött, hogy ott élje le élete hátralevő részét. Maháprabhuval ellentétben, aki a májávádí-szampradájában (tanítványi láncolatban) vette fel a szannjászát, Gadádhar tridandí (vaisnava)-szannjászí volt. Amikor Srí Csaitanja 1513-ban visszatért Dzsagannáth Puríba, legelőször Totá-Gopínátha templomát látogatta meg, akinek Gadádhar Pandit volt a púdzsáríja. A múrti láttán Maháprabhu nagy eksztázisba esett és elvesztette eszméletét. Az örömteli találkozás után Gadádhar ételt főzött, felajánlotta a múrtinak, majd a praszádával megetette Srí Csaitanját és Nitjánandát.
Gadádhar Pandit lelki tanítómestere Pundaríka Vidjánidhi volt, akit Maháprabhu Prémanidhinek (az istenszeretet óceánjának) nevezett. Pundaríka gazdag földbirtokos volt és Mádhavéndra Purí tanítványa. Látszólag ragaszkodott a fényűző ruhákhoz, előkelő életkörülményekhez és a pompás ételekhez, és ez elsőre meg is tévesztette Gadádhar Panditát. Mukunda Datta azonban, aki 1509-ben először mutatta be őket egymásnak, erősködött, hogy ez csak a látszat. Ennek bizonyítására Pundaríka jelenlétében elmondott egy verset a Srímad-Bhágavatamból, melynek hallatán Pundaríka Vidjánidhi a tiszta istenszeretet eksztázisába esett, szeméből könnyek patakzottak, testét remegés járta át, s ide-oda hempergett a földön. Hat teljes órának kellett eltelnie, mire visszanyerte külső tudatát.
Gadádhar Pandit megértette, hogy rosszul ítélte meg Vidjánidhi helyzetét és nagyon megbánta sértő gondolatait. Pundaríka emelkedett helyzete ugyanakkor arra inspirálta, hogy fogadja el őt gurujának. Ez cseppet sem meglepő, hiszen a Krisna-lílában Pundaríka Mahárádzs Vrisábhánu, Srímatí Rádhárání édesapja.
1513-ban Pundaríka Vidjánidhi másodszor is felavatta Gadádharát. Nem sokkal avatása után Gadádhar Prabhu a ksétra-szannjásza fogadalmát tette, melynek értelmében élete hátralévő részében nem hagyhatta el Dzsagannáth Purít. Dzsagannáth temploma melletti Jámésvara-totá nevű helyen telepedett le, és Totá Gopínátha múrtijának papja lett. Később azt is megfogadta, hogy soha életében nem fogja feladni a múrti imádatát.
1511-ben Maháprabhu útnak indult, hogy meglátogassa Vrindávanát. Gadádhar Pandit természetesen vele akart menni. Srí Csaitanja azonban emlékeztette fogadalmaira. Gadádhar mérgesen válaszolt:
- Te vagy az én Gopínáthám, és akárhová mész, ott van Purí.
- De az emberek azt fogják gondolni, hogy megszegted a fogadalmadat. Hogyan mutatsz példát nekik?
Gadádhar Pandit egészen Katakáig kísérte az Urat, és ott Srí Csaitanja végre meggyőzte, hogy forduljon vissza.
Srí Vallabhácsárja (1481-1533), a Rudra-szampradája vezetője szintén megfordult Puríban, ahol tanultságát fitogtatva, fel akarta olvasni a Srímad-Bhágavatamhoz fűzött saját magyarázatát Srí Csaitanja Maháprabhu előtt.
- Magyarázatomban megcáfoltam Srídhara Szvámí kommentárjait( aki történetesen ugyanazon szampradája tagja volt kb. 200 évvel előbb), mert ellentmondásosak - jelentette be büszkén.
- Aki elutasítja a Szvámít - (a szó másik jelentése: Férj) -, azt prostituáltnak nyilvánítom. - válaszolta Srí Csaitanja.
Srí Csaitanja és Gadádhar Pandit kegyéből azonban nemsokára megszabadult büszkeségétől és Srí Csaitanja őszinte követőjévé vált, aki azt javasolta neki, hogy vegyen menedéket Gadádhar Panditánál. Így Gadádhar lett Vallabhácsárja guruja.
1534-ben, eltávozása előtt Srí Csaitanja Maháprabhu arra kérte Gadádharát, hogy várjon még egy évet, mielőtt csatlakozna Hozzá örök lílájában, mert azt akarta, hogy Srínívász Ácsárja, aki 1535-ben érkezett meg Puríba, tőle hallhassa a Srímad-Bhágavatamot. A találkozás meg is történt, akadályt csupán az jelentett, hogy a kézzel másolt Bhágavatam-kötet lapjait Gadádhar Pandit és Srí Csaitanja Maháprabhu eksztatikus könnyei olvashatatlanra áztatták. Így Srínivászának Bengálba kellett mennie, hogy egy újabb kötetet szerezzen, ám mire visszaért, Gadádhar Pandit elhagyta ezt a világot. Valójában Gadádhar Prabhu a saját személyes példájával tanította a Srímad-Bhágavatamra Srínivászát. Utolsó napjait Srí Gadádhar Totá-Gopínáth imádatával töltötte. A múrti jelenleg ülő helyzetben található. Ennek az a magyarázata, hogy öregkorában Gadádhar már nem érte föl az álló múrtit, és így nem tudta feladni Rá a virágfüzért. Ekkor a múrti leült, hogy bhaktája dolgát megkönnyítse. Gadádhar Pandit eltávozásának körülményeiről nem tudunk sokat, csupán azt, hogy 1535-ben történt.

Sri Csaitanja Maháprabhu bhaktáival és társaival felmosta és kitakarította a Gundicsá-templomot. Olyan hűvössé és fényessé varázsolta, mint saját szíve, s így méltóvá tette arra, hogy az Úr Srí Krisna helyet foglaljon benne.
A templom megtisztításához sok-sok vizesedényre és seprűre lesz szükséged. Parancsolj hát velem! Tüstént elhozok Neked mindent.
Amint a templom gondnoka megértette, mit kíván az Úr, nyomban száz új vizeskorsót hozott, valamint száz seprűt a templom söpréséhez.
Másnap korán reggel az Úr Magával vitte bensőséges társait, és saját kezével szantálpépet kent testükre. Azután saját kezűleg minden bhaktának adott egy seprűt, majd valamennyiüket Magával vitte a Gundicába. Így indultak el az Úr és társai, hogy kitakarítsák a Gundicsá-templomot. Először a söpréshez láttak hozzá.
Az Úr mindent nagyon szépen megtisztított a templom belsejében, még a mennyezetet is. Azután felemelte a trónt, letakarította, s visszatette eredeti helyére.
Az Úr és társai a templomhoz tartozó összes kisebb-nagyobb épületet kitakarították, végül pedig a templom és a kirtana terem közötti területre került sor.
Száz meg száz bhakta szorgoskodott szerte a templomban, és Srí Csaitanja Maháprabhu személyesen végzett minden munkát, hogy tanítsa őket.
Nagy örömmel súrolta és tisztította a templomot, s mindvégig az Úr Srí Krisna szent nevét énekelte. A bhakták szintén énekeltek, s közben ki-ki végezte a feladatát.
Az Úr gyönyörű testét tetőtől talpig por és piszok borította, s ettől transzcendentális szépség sugárzott Róla. A templom tisztítása közben időnként könnyekben tört ki, s néhol ezekkel a könnyekkel mosta a templomot.
Ezután megtisztították azt a helyet [a bhoga-mandirát], ahol a múrti ételét tartották. Kitakarították az udvart, majd egymás után az összes szálláshelyet.
Miután minden egyes szalmaszálat, minden port és homokszemet egy helyre gyűjtött, Srí Csaitanja Maháprabhu az egészet a ruhájába szedte, s kidobta.
Példáját követve a bhakták is örömmámorban úszva kezdték saját ruhájukba gyűjteni a szalmaszálakat és a port, amit aztán kidobtak a templomból.
a porra, amit odakint összegyűjtöttetek, meg tudom mondani, hogy mennyit dolgoztatok, és milyen alaposan takarítottátok ki a templomot!"
A bhakták egy közös halomba hordták a szemetet, ám Srí Csaitanja Maháprabhu egyedül sokkal többet gyűjtött össze náluk.
Miután a templom belsejét kitakarították, az Úr újabb tisztításra váró területeket osztott ki közöttük.
Aztán arra utasította valamennyiüket, hogy nagyon alaposan takarítsák ki a templom belsejét: tisztítsák meg a finom portól, a szalmaszálaktól és a homoktól, s mindent dobjanak ki.
Miután Srí Csaitanja Maháprabhu és a visnavák másodszor is megtisztították a templomot, a nagytakarítás láttán Srí Csaitanja Maháprabhu végtelenül boldog volt.
Mialatt a templomot söpörték, mintegy száz ember állt készenlétben színültig töltött vizeskorsókkal, s csak arra vártak, hogy az Úr utasítást adjon, hogy önthetik belõlük a vizet. Amint Maháprabhu vízért kiáltott, valamennyien tüstént az Úr elé vitték a száz csordultig teli vizeskorsót.
Srí Csaitanja Maháprabhu a főtemplomban mindent tisztára mosott, majd alaposan lemosta a mennyezetet, a falakat és a padlót, a trónust és mindent, ami csak a szobában volt.
Maháprabhu és bhaktái vízzel kezdték öntözni a mennyezetet, s a lezúduló víz a falakat és a padlót is tisztára mosta.
Ezután Maháprabhu saját kezûleg mosni kezdte az Úr Jagannatha trónját, a bhakták pedig hordták Neki a vizet.
A templomban minden bhakta hozzálátott a felmosáshoz. Valamennyien seprűt tartottak a kezükben, s így takarították az Úr templomát.
Valaki vizet hozott, hogy Maháprabhu kezére locsolja, egy másik bhakta pedig lótuszlábára öntött vizet.
Miután tisztára mosták a szobát, a vizet egy nyíláson át kiengedték. A víz kifolyt, és elárasztotta odakint az egész udvart.
Az Úr saját ruháival törölte fel a szobákat, s a trónt is ezekkel fényesítette ki.
Valamennyi szobát tisztára mosták a száz vizeskorsó tartalmával. Miután a szobákat kitakarították, a bhakták elméje is ugyanolyan tiszta lett.
A templom a takarítás után makulátlanul tiszta, hűvös és kellemes hellyé változott, mintha csak az Úr saját tiszta elméje nyilvánult volna meg.
Száz meg száz ember hordta a vizet a tóból, így aztán talpalatnyi hely sem volt már a partján. Valaki ekkor egy kútból kezdett el vizet húzni.
Bhakták százai hordták a vizet a korsókban, és több százan vitték az üres edényeket, hogy újra megtöltsék őket.
Nitjánanda Prabhu, Advaita Ácsárja, Szvarúp Dámodara, és Paramánanda Puri kivételével mindenki a korsókat töltötte és hordta.
Voltak, akik az edényeket töltötték, míg mások a szobákat súrolták, de mindenki Krisna és Hari szent nevét énekelte.
Amikor valaki közölni akart valamit, csak kimondta Krisna szent nevét, így aztán bármit szerettek volna a bhakták, mindenre Krisna szent nevével utaltak.
Miközben Srí Csaitanja Maháprabhu eksztatikus szeretetében Krisna szent nevét énekelte, egyedül elvégezte sok száz ember munkáját.
Úgy tűnt, mintha száz kézzel mosná s takarítaná a templomot. Minden bhaktához odament, hogy megtanítsa nekik, hogyan dolgozzanak.
Amikor látta, hogy valaki jó munkát végez, megdicsérte, ám azt, akivel nem volt megelégedve, minden neheztelés nélkül azonnal megszidta.
Az Úr így szólt: „Jól csináltad! Kérlek, taníts másokat, hogy ugyanígy cselekedjenek!"
Srí Csaitanja Maháprabhu szavainak hallatán mindannyian elszégyellték magukat, s nagy figyelemmel folytatták munkájukat.
Tisztára mosták a Dzsagamóhana területet, majd azt a részt, ahol az ételt tartották, minden más helyiséggel együtt.
A Gundicsá-templom minden zegét-zugát teljesen megtisztították és rendbe rakták. Minden helyiség hûvös és ragyogóan tiszta volt, akár az ember megtisztult s megbékélt elméje.
A templom kapuja előtt vezető utak szintén mind tiszták lettek, ám senki sem tudta megmondani, hogyan történt mindez.
A Gundicsá-templom megtisztításáról beszélve Sríla Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákur elmondja, hogy Srí Csaitanja Maháprabhu a világ vezetőjeként személyesen tanította, hogyan fogadjuk az Úr Krsnát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét tiszta és békés szívünkben. Ha valaki azt akarja, hogy Krisna helyet foglaljon a szívében, akkor először meg kell tisztítania, ahogyan Siksástakájában Srí Csaitanja Maháprabhu előírja: csétó-darpana-márdzsanam. Erre a korszakra különösen jellemző, hogy mindenkinek szennyes a szíve. Srí Csaitanja Maháprabhu mindenkinek azt tanácsolta, hogy énekelje a Haré Krisna mantrát, s így kimosson minden piszkos dolgot, ami a szívében összegyűlt. Az éneklés első eredménye az lesz, hogy a szív megtisztul (Csétó-darpana-márdzsanam).
Srí Krisna, az Istenség Személyisége, aki Paramátma [a Felsőlélek] mindenki szívében, s aki az  őszinte bhakta jótevője, megtisztítja az anyagi élvezet utáni vágytól annak a bhaktának a szívét, aki örömet merít az Ő üzenetéből, melynek megfelelő hallgatása és elmondása már önmagában jámbor tett."

Mint tudjátok, Haridász Thákur volt a legnevezetesebb prédikátor Maháprabhu korában, aki a Szent Nevet hirdette a szankirtan által ebben az anyagi világban. Maháprabhu a "Námácsárja" megtisztelő címet adta neki. Már idős ember volt, mikor Maháprabhu még csak gyermek. Aznap mikor Maháprabhu megjelent, eksztatikus táncba kezdtek Advaita Ácsárjával együtt.
- Valami történhetett. Lehet hogy megjelent az Úr - mondta Haridász Thákur Advaita Ácsárjának. Haridász Thákur egy alacsonyabb kasztban látta meg a világot, ugyanis muszlimnak született. Az emberek fellázadtak ellene, és panaszt tettek a Kazinál, hogy muszlim létére a Hare Krisna Mahamantrát zengi, és áttért a hindu hitre. Főleg a muszlimok panaszkodtak rá és kérték a kazit, büntesse meg, és térítse vissza igaz hitre Haridász Thákur elment a kazihoz, aki nagyon megörült neki.
- Miért nem követsz egy olyan nagy vallást, mint az iszlám? Miért a Hare Krisna Mahamantrát zenged? Ez nem tetszik nekem. Hagyd ezt, és térj vissza Allahhoz, a te igaz hitedre.
De mi történt? Haridász Thákur nem fogadta meg a tanácsát, sőt a végén azt mondta a kazinak (muszlim kormányzó és bíró), hogy még ha száz darabba tépik a testét, akkor sem fogja abbahagyni a Harinámát.
Végezetül a kazi megbüntette. Huszonkét piactéren történő botozásra ítélte. Abban az időben egy-két piaci botozás már a test elhagyásával járt, de Haridász Thákur mind a huszonkettőt kibírta, és mégsem hagyta el a szankirtant, sem a testét.
A végén a muszlim rendőr azt mondta:
Ha nem halsz meg, megöl minket a kazi. Erre Haridász Thákur azt válaszolta:
- Ha ez a helyzet, meghalok. És úgy tett, mint aki meghalt. Megvizsgálták, elvitték a kazihoz, és mutatták neki, hogy meghalt. Kérdezték, mit tegyenek vele.
- Tegyétek sírba. De mivel egy másik kazi helyettesített éppen, meggondolta magát:
- Nem, nem, ha sírba teszitek, sokkal magasabb helyre jut. Dobjátok inkább a Gangeszbe, mivel hindu mantrákat mondott, legyen ez a büntetése.
Bedobták hát a testét a Gangeszbe. Haridász úszott a vízen, és eljutott Shantipurba. Itt élt egy évet egy faluban, ahol beköltözött egy barlangba, és egy éven át zengte a Harinámát. Az emberek nagyon kedvesek voltak hozzá, ellátták annyi élelemmel amennyire szüksége volt.
De Majádévi meglátogatta a barlangjában, hogy próbára tegye, és elvegye tőle a Harinámát. Három éjen át tesztelte, illúzióba akarta kergetni, de Haridász Thákur nem hagyta magát beszennyezni az illúzió által. Erre Majádévi oltalmát kérte:
- Az Úr Síva odaadta nekem a Ráma mantrát, kérlek taníts meg a Krisna mantrára.
Ezen kívül, Rámacsandra Kán egy prostituáltat is küldött hozzá, de ő is vaisnava lett a végén. Ő is három napon át próbálkozott, de Haridász Thákur azt mondta neki:
- Fogadalmat tettem, hogy három lak Harinámát mondok egy nap. Ha végzek, kielégítem vágyadat. Mire a végére ért, a prostituált rájött, hogy egy mahápurusával van dolga, és nem térítheti el útjáról. Három nap után leborult Haridász Thákur lábaihoz:
- Tudom mi végre jöttél. Hagyj el mindent, a javaidat, az otthonodat, mindent, és maradj velem ebben a barlangban. Felavatlak a Harinámába – mondta neki Haridász.
Így avatta fel a prostituáltat, akihez később a Krisna-tudat nagy követői járultak. Szerencsésnek érezték magukat, hogy egy nagy Vaisnavi társaságát élvezhetik. Ezután ment Haridász Advaita Ácsárja házához, ahol a tanításait hallgatta. Maháprabhu csak mindezek után született meg.
Haridász Thákur rengeteg embernek megadta a Harinám felavatást, mielőtt Maháprabhu elkezdte prédikációját és a Mahamantra terjesztését. Mindenki tisztelte.
Amikor Maháprabhu megjelent, Haridász megértette, hogy Bhagaván Krisna jelent meg. Ezután amikor Maháprabhu elkezdte a szankirtan mozgalmat, Advaita, Haridász, Nitjánanda Prabhu szintén csatlakoztak. Nitjánanda és Haridász prédikációs társak voltak. "Első prédikálók" Maháprabhu szavai szerint.
Abban az időben Haridász és Nitjánanda mindenfele tanítottak. Egyik nap meglátták a körzeti rendőröket, Dzsagájt és Madájt. Állandóan részegek voltak, és nem volt olyan gonoszság, amit ne követtek volna el életükben.
- Haridász, gyere menjünk oda hozzájuk, adjunk nekik Harinámát – kérte Haridászt Nitjánanda.
- Bolond vagy, ezek nagyon gonosz és részeges alakok. Gondolod, hogy hallgatni fognak rád? Meg fognak verni. Ne menj oda, én se mennék.
De Nitjánanda így erősködött:
- Ez a legfőbb célunk. Maháprabhu patita-pavana, bennük pedig túl sok a patita. Meg kell menteni őket.
Nitjánanda határozottan megközelítette a két embert. Haridász követte. Akkor már elég idős volt, Nitjánanda viszont fiatal. Nitjánanda azt mondta Dzsagájnak és Madájnak:
- Dzsagáj, Madáj, mit tettetek az életetekkel? Mindenre bocsánatot nyertek, ha a Hare Krisna Mahamantrát zengitek.
- Ha még egyszer ezzel jössz ide, megölünk - válaszolták. Fogtak egy nagy bambusz botot, és azzal akarták elverni őket, de elszaladtak. Maháprabhu megdicsérte őket: - Jól tettétek, hogy megpróbálkoztatok náluk. Megpróbáltátok egyszer, próbáljátok meg még egyszer. Erre Nitjánanda Prabhu belelkesedett, és másnap is odament hozzájuk. Épp ittak. Mikor meglátták Nitjánandát, kiitták az üveget, és fogták, Nityánandához hajították. Az üveg eltalálta Nitjánanda fejét, aki összeesett.
De Nitjánanda így szólt:
- Bármit tesztek is, megbocsátok. Most zengjétek a Hare Krisnát. Ezután Madáj megint el akarta verni, de Dzsagáj megfogta a kezét. – Mit művelsz? Ez egy szannjászi, egy koldus, nincs semmije. Mi értelme megverni?
De Madáj levette magáról a kezét. Ez a hír eljutott Maháprabhuhoz is. Nagyon mérges lett, és azonnal jött, hogy megbüntesse Dzsagáj-Madájt. Mikor Madáj meglátta Maháprabhu kezében a csakrát, nagyon megijedt, és leborult Maháprabhu lábához. Dzsagáj ugyanígy tett, de Maháprabhu nem bocsátott meg neki. Erre Nitjánanda közbeavatkozott.
- Prabhu, Madáj akart megverni, de Dzsagáj megakadályozta. Megmentette az életemet. Ne bántsd.
Maháprabhu megbocsátott Dzsagájnak, aki ezért odaadó hívévé vált, és zengte a Hare Krisnát. Ezt látva Madáj is megbánta bűneit:
- Annyi minden rosszat követtünk el, mindent közösen, annyi bűnös tettet. Dzsagájt a kegyeidben részesítetted, de engem nem.
Nitjánanda is kérte Maháprabhut, aki arra utasította Madájt, hogy boruljon le Nitjánanda lábához: - Végül is neki okoztál sértést.
Madáj így is tett, és Maháprabhu megölelte őket.
Minden bűnt elveszek tőletek. Ettől a naptól kezdve bakták vagytok. Zengjétek a Hare Krisna Mahámantrát, és hagyjátok el a bűnös tetteket. Dzsagáj-Madáj örömmel fogadták, és vígan zengték a Mahámantrát. Elhagyták állami állásukat, és bakták lettek. Minden nap megtisztították az utat a Gangesz felé amerre Maháprabhu szokott fürdeni menni. Ettől fogva Dzsagáj-Madáj Gátnak hívják ezt a helyet.
Így folyt Haridász Thákur élete Maháprabhuval, Advaita Prabuval, Gadadhárával, Srívász Pandittal. Maháprabhu elárasztotta szeretetével, kegyével, odaadásával.
Amikor Maháprabhu felvette a szannyászt, Sacsi Mata és más bakták utasítására Puriba akart menni. Haridász Thákur szomorúan kérdezte: - Hát akkor velem mi lesz?
- Imádkozni fogok Dzsagannáthoz. Te is Puriba fogsz jönni, magammal viszlek – válaszolta Maháprabhu.
Mikor Maháprabhu megérkezett Puriba, kialakították a menedéket a bakták számára Szarvabhauma Battácsárjával. Mindenki Maháprabhut akarta követni, és felvenni hitét, ami az acsintya-béda-béda tattva.
Kási Misrának volt egy kertje, ahol kialakítottak egy kis házat Haridász Thákurnak. Maháprabhu minden reggel elment találkozni vele, és minden nap küldött praszádamot neki. Ott élt Haridász Thákur, napi három lak Harinámát elmondva.
Ha Haridász Thákur kegyes lesz hozzánk, a tiszta Harinám megjelenik az ajkunkon és táncolni fog a nyelvünkön

A Jógini Ékádászíról a Brahma-vaivarta Purána ír. Az Úr Krisna tanítja Judistíra Mahárádzsot.

A párbeszéd szerint a június-július havában a fogyó hold idejére eső Jógini Ékádászí minden súlyos bűn visszahatását elpusztítja, és kiszabadítja az embert az anyagi lét óceánjából.

Kuvéra az Úr Síva odaadó szolgája volt és rendszeresen imádta Őt. Héma Máli nevű kertésze rendszeresen ápolta és gyűjtötte a virágokat, melyeket az imádathoz felhasznált. Egy nap azonban a kertész otthon maradt, gyönyörű feleségével töltötte az időt, s nem vitte el a virágokat Kuvérának, aki így nem tudta elvégezni a szertartást.
Éktelen haragra gerjedt a király, és szolgáit megbízta, hogy hozzák elé Hémát. Mérgében megátkozta a kertészt, hogy fehér leprában kelljen szenvednie, soha ne találkozzon a feleségével és ebben a világban kelljen megszületnie. Héma étlen-szomjan, kínok között vándorolt, de mivel részt vett az Úr Síva imádatában, a tudata tiszta maradt.
Szerencséjére egy napon elért a Himalájához, s ott találkozott a nagy bölccsel, Márkandéjával, akinek azonnal hódolatát ajánlotta.
A bölcs kifaggatta, miként került ebbe a helyzetbe, s Héma elmesélte történetét. Könyörögve kérte, áldja meg őt és segítsen neki, hiszen réges-régen megbánta már bűnös cselekedetét.
A nagy bölcs, Márkandéja együttérzően így szólt Hémához: Most mesélek neked egy fogadalomról, melyet ha betartasz, kedvező eredményre tehetsz szert. Tartsd be a Jógini Ékádászít, amely június-júliusban a fogyó hold idejére esik, és kedvező befolyásának eredményeképpen minden bizonnyal felszabadulsz az átok alól, amelynek hatására lepra gyötör.
Miután meghallgatta Márkandéja utasítását, Héma boldog lett, szíve megtelt hálával, és alázatos hódolatát ajánlotta a bölcsnek. Ezután betartotta az Ékádászí fogadalmát, úgy, ahogy a bölcs utasította. Betartott fogadalma eredményeként visszanyerte isteni formáját, majd hazatért, és ismét találkozott feleségével.
Aki betartja ezt a Jógini Ékádászít, ugyanazt az eredményt éri el, mintha 88 000 bráhmanát etetett volna meg. Ez az Ékádászí elpusztítja az ember minden bűnös tettének visszahatását, és hatására nagyon jámbor lesz.

Judistíra Mahárádzs így szólt: Ó Visnu, mindenek Ura, Ura az egész Univerzumnak, világok teremtője, mindenek közül a legöregebb, összes létező közt a legcsodálatosabb, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked.
- Ó urak Ura, minden élőlény javára kérlek, válaszolj néhány kérdésemre. Hogyan nevezik azt az ékádászít, mely Margasirsa (november-december) hónap világos két hete alatt következik be, és eltöröl minden bűnt. Hogyan kell helyesen megtartani, és melyik Istenséget kell imádni ezen a szent napon? Ó uram, kérlek, magyarázd el ezt mindezt nekem.
Az Úr Srí Krisna így válaszolt: - Ó kedves Judistírám, kérdésed önmagában már nagyon kedvező, és hírnevet hoz számodra. Korábban már elmondtam az Utpanná Mahá Dvádaszíval kapcsolatban - mely Margasirsa hónap sötét két hete idején következik be - a történetet Ékádászí-dévi születéséről, aki az én testemből keletkezett, és megölte Mura démont. Most azzal az ékádászíval kapcsolatban szólok, amely Margasirsa hónap világos két hete idején következik be. Ezt az ékádászít Móksadának hívják, mivel minden hithű tanítványt megszabadít minden bűnös visszahatástól, és felszabadulást hoz számukra. Az Úr Dámodara az imádandó Istensége ennek a jeles napnak. Nagy odaadással imádjátok őt füstölővel, ghí lámpával, illatos virágokkal és Tulaszi mandzsarikkal (bimbókkal).
- Szent királyok közt a legjobb, kérlek figyelj, elmesélek neked egy ősi, magasztos történetet ezzel az ékádászíval kapcsolatban. Már csak a hallása is felér egy lóáldozattal. Ennek jótékony hatására mind a mennyei királyságokba kerülnek az ember ősapjai, anyjai, fiai és más rokonai, akik valaha rosszat tettek és a pokolra kerültek. Már csak ezért is elmélyülten hallgasd ezt a történetet.
- Volt egyszer egy csodálatos város, Csampaka-nágar, tele odaadó vaisnavákkal. Élt ott egy szent király, Vaikhánasza Mahárádzs. Úgy uralkodott népén, mintha saját fiai és lányai lettek volna. A városban élő bráhminok mind a négy Véda tudói voltak. A király, aki megfelelően uralkodott királyságában, egy éjjel álmot látott. Az álomban apját látta mindenféle szörnyű kínok által szenvedni egy pokolbéli bolygón, melyet Jamarádzs uralt. A királyt mély együttérzés töltötte el apja iránt, és szemét elöntötték a könnyek. Másnap reggel Vaikhánasza Mahárádzs elmondta álmát a kétszer született brahmanák tanácsának.
- Kedves brahmanák - így szólt a király - múlt éjjel az apámat láttam álmomban, egy pokolbéli bolygón. Iszonyú gyötrelmektől szenvedett szegény, és így kérlelt: - Édes fiam, kérlek ments meg ebből a pokoli környezetből!
Most nem találok nyugalmat, még ez a gyönyörű királyság is elviselhetetlen számomra. Már a lovaim, elefántjaim, szekereim, és hatalmas gazdagságom sem ad élvezetet soha többé.
Mióta láttam apámat kínok közt szenvedni abban a pokoli környezetben, minden a bánat forrásává vált, még saját feleségem és fiaim is, Hová menjek, mit tegyek, hogy megfejtsem ezt a rejtélyt? Testem félelemtől és bánattól ég. Kérlek benneteket, milyen áldozat, böjt, jótett, mély meditáció, mely Istenség imádata segítene visszahozni apámat abból a nyomorúságos helyzetből, és segítene felszabadítani ősapáimat? Brahmanák közt a legjobb, mi haszna a fiú hatalmának, ha az apának pokoli bolygón kell szenvednie? Tényleg ilyen haszontalan lenne a fia élete?
A kétszer született brahmanák így válaszoltak: - Király, nem messze innen, a hegyi erdőkben van egy ashram, ahol a nagy szent, Parvata Muni él. Menj el hozzá, mert ő tri-kala-gnjan (ismeri a múltat, jelent és jövőt), Ő biztosan tud segíteni, enyhülést találni nagy bánatodra.
Meghallva a tanácsot, a szegény vigasztalan király azonnal útnak indult a híres Parvata Muni ásramjához. Az ásram tényleg nagyon nagy volt, sok tanult bölcs lakott benne, akik a szent himnuszoknak és a négy Védának (Rig, Jadzsur, Száma, Arthava) tudói voltak. A király megközelítette Parvata Munit, aki a bölcsek körében ült. Tiszteletteljes hódolatát ajánlotta neki, fejét meghajtva, egész testében elterülve előtte. Parvata Muni kikérdezte királysága állapotáról, hogy vajon mindenki gazdagon, békésen, elégedetten él-e benne. A király válaszolt kérdéseire: - Kegyedből kegyes bölcs, minden királyságom jól működik, de van egy nemrég felmerült problémám, azért jöttem hogy segítségedet és útmutatásodat kérjem.
Ekkor Parvata Muni, minden bölcs között a legbölcsebb, becsukta szemét, és meditálni kezdett a király múlt, jelen és jövő életén. Néhány perc múlva kinyitotta szemét és így szólt: - Apád egy nagy bűn elkövetése miatt vezekel. Előző életében durván vitatkozott feleségével, és annak havi ciklusa idején, szexuálisan magáévá tette. A szegény asszony próbált tiltakozni és ellenállni a közeledésnek, segítségért kiabált. Kérlelte férjét, ne szakítsa meg ily módon havi ciklusát. De a férj csak nem hagyta abba, és nem engedte el. Ez miatt a súlyos bűn miatt szenved apád szörnyű kínok közt abban a pokoli környezetben.
- Bölcsek közt a legbölcsebb, milyen böjttel vagy jócselekedettel szabadíthatom ki apámat onnan a pokolbéli bolygóról - kérdezte Vaikhánasza király. Hogyan enyhíthetném, vagy törölhetném el bűnös tettének következményeit, melyek végső felszabadulásának útjában állnak?
- Margasirsa hónap világos két hete alatt jön el Móksadá ékádászí ideje. Ha megtartod ezt a szent ékádászít, teljes böjttel, szigorúan, és szenvedő apádnak ajánlod az érte járó érdemeket, megszabadul minden fájdalmától és azonnal felszabadulást ér el - válaszolta Parvata Muni.
Hallva ezt, Vaikhánasza Mahárádzs megköszönte a nagy bölcs tanácsát, visszatért palotájába, hogy végrehajtsa a vratát (ceremóniát). Ó Judistíra, amikor elérkezett a hónap világos ideje, Vaikhánasza Mahárádzs hűen várta Ékadasaí tithi idejét. Aztán feleségével, gyerekeivel és rokonaival együtt, tökéletes hittel megtartotta az ékádászít. Kötelességtudóan felajánlotta a böjt minden jótékony hatását apjának, és ahogy felajánlotta áldozatát, csodálatos virágszirmok hulltak az égből, a félistenektől, akik a felhők mögül kukucskáltak lefelé. A király apját megáldotta a félistenek küldötte, és felvitte az égi környezetbe. Ahogy elhaladt fia mellett az alsóbb régiókból a felsőbbek felé haladva, így szólt hozzá:
- Kedves fiam, minden gazdagság a tiéd!
Végül elérte a mennyei birodalmat, ahol frissen szerzett érdemeivel odaadó szolgálatát ajánlotta Krisnának vagy Visnunak, ezáltal visszatérve, haza, az Istenséghez.
- Pándu fia, aki szigorúan megtartja a szent Móksadá ékádászí napját, követi a szabályokat és előírásokat, az teljes felszabadulást ér el halála után. Nincs jobb böjtnap ennél az ékádászínál, mely Margasirsa hónap világos két hete alatt érkezik. Ó Judistíra, ez egy kristálytiszta, bűntelen nap. Aki hittel megtartja az ékádászí böjtöt, mely olyan mint a csintámani (kívánságteljesítő kő), különleges érdemekben részesül, melyeket nehéz lenne megjósolni, mivel ez a nap felemeli az embert a pokolbéli életből a mennyei birodalmakba, és aki megtartja, visszaviszi az Istenséghez, és soha nem kell visszatérnie ebbe az anyagi világba.
Így végződik Margasirsa-szukla ékádászí, vagy Móksadá ékádászí dicsőségének története, a Brahmanda Puránából.

Egy oly szakértő orvos segítségével, mint Murári Gupta, kigyógyulhatna az emberiség a materialista létezés betegségéből. Sok más Vaisnavával egyetemben, mint Advaita Ácsárja, Sívananda Széna, Dzsagannát Misra, Nilámbár Csakravarti, ő is Sihetben jelent meg. (C.B.Ádi 2.35)
Srívász Pandit, Csandrasékhárá Ácsárja, és Srí Murári Gupta Thákur mind Sríhattából származtak. Murári Gupta is onnan érkezett, hogy Navadvípban, Dzsagannát Misra otthona közelében éljen. Srí Csaitanja Maháprabhunál néhány évvel volt idősebb. Murári Gupta, Kamalakanta, Srí Krisnánanda, stb mind együtt tanultak Nimai Pandittal. Nimai szerette kihívni őket logikai fejtörőkre, de még együttes erővel sem tudták legyőzni.
Végül felbőszülve hátborzongatóan éles intelligenciáján, Murári Gupta a játékos verekedés eszközéhez folyamodott, úgyhogy végül egymást lökdösődve, sárral dobálva értek a Gangeszhez fürdőt venni. ]
Itt aztán olyan lárma, kiabálás keletkezett a gátnál, hogy a hölgyek nem tudták megtölteni a kannáikat vízzel, mert a víz sáros lett a nagy fröcskölődéstől. Még a bráhmanák sem tudták elvégezni tisztító fürdőjüket. Ilyen módon játszadozott Srí Gauraszundar pajtásaival a Gangesz partján.
Egyszer Nimáj dühös lett, s így szólt hozzá: - Te orvos vagy, mi haszna annak, hogy tanulod ezeket a dolgokat? A te dolgod leveleket és növényeket gyűjteni, és gyógyítani a betegeket. A nyelvészet tudománya nagyon homályos dolog, semmi hasznod nem származik belőle a nyálka, a gyomor és az emésztési zavarok gyógyításában.
Hallva ezt Murári úgy érezte mintha kést döftek volna szívébe, de bár belül dühössé vált, nem mutatta ki a haragját.
Kora reggel az Úr a házához ment. Maháprabhu így fogadta: - Murári, elfelejtetted? Tegnap egész éjszaka etettél: - Egyél! Egyél! Tele etettél rizzsel és ghível. Ha ilyen kedvesen kínálsz, hogyan tudnék ellenállni? De a rizsen, amit ettem, oly sok volt a ghí, hogy gyomorrontást kaptam. Adj valamilyen orvosságot.
Murári nagyon sajnálta a történteket, de Maháprabhu azonnal megvigasztalta: - Murári! Ettem a finom rizsedtől, s gyomorrontást kaptam, az orvosságom ezért a te vized lesz.''(C.B.Mad.20.69). Maháprabhu sok vizet látott ott miközben üldögélt, és elkezdte felhajtani mind. Amint ezt Murári meglátta, felkiáltott: - Prabhu! Én egy elesett, alacsony osztályból származó ember vagyok. Nem illik, hogy Te megigyad az én házamból való vizet'' (Abban az időben a bráhmanák nem fogadhattak el nem bráhmanák házából származó vizet, vagy ennivalót)  Az Urat bhakta-vátszalaként ismerik, aki nagyon szereti odaadó híveit. Ételt fogad el odaadó szolgái házában, boldogan elfogadja szeretetüket, és örömmel marad abban az állapotban, melyben tartják. Bármivel etetik, azt boldogan elfogadja, s azt szereti amit szeretnek. Így az Úrnak sok kedvtelésben van része kedves bhaktáival, mint például Hanumánnal.
Egy napon Murári Gupta elkezdett elmélkedni. "Ha az Úr jelenlétében hagynám el a testem, az nagyon jó lenne.'' A cél elérése érdekében előkészített egy nagy tőrt, és elrejtette a házában. De a Legfelsőbb Úr Srí Csaitanja, aki mindent tud, azonnal odajött és kiabálni kezdett: - Murári! Nekem még rengeteg kedvtelésem van veled, a te társaságodban. Ha elhagysz, hogy viszem végbe mindazt? Én mindent tudok.
Murári átkarolta az Úr lábát és sírni kezdett. Maháprabhu megvigasztalta, s még sok mindent elmagyarázott neki, mielőtt visszatért házába. Murári Gupta Nádija Nágárban mindegyik kedvtelésében jelen volt az Úrnak.
Minden évben, mikor a hívők Puriba mentek, Murári Gupta a feleségével együtt elkísérte, és sok ennivalót készítettek neki az útra.

Srídhám Májápurban volt egy templom, melyet Murári Gupta Thákur emlékére építettek a Gaudíja Máth segítségével.

Bhaktivinód Thákur megjelenése előtt, a vaisnava dalok nagy része Sríla Naróttam Dász Thákur műve volt. Srí Guru csarana-padma, kévala-bhakati-szadma, mindnyájan ismeritek. Ez Naróttam Préma-bhakti-csandriká és Prárthanájából származik. Bár nagyon sok szép dalt írt, nemcsak mint dalköltő volt nevezetes, hanem mint nagy pandit, sőt mint Srí Csaitanjadév bhaktája.
Amikor Maháprabhu Rámakélibe utazott, át kellett kelnie a Padmá-folyón. A folyó partján elkezdte hívogatni Narottamot.
- Naróttam, Naróttam, Naróttam.
A többiek nem értették ezt a szót, de később kiderült, hogy Bengáliának arról a részéről egy nagy bhakta fog megjelenni, akinek a neve Naróttam lesz. Sríman Maháprabhu nagy kincset hagyott Padma-Dévi habjai közt - a Krisna-prémát.
Sok-sok év után jelent meg Naróttam Dász Thákur azon a környéken, egy Khéturi nevű faluban. Hercegi családból származott, Rádzs Krisnánanda Datta és Ráni Náráyáni Dévi egyetlen fiaként. Naróttam már kora gyermekkora óta megvilágosult volt. Egyik nap álmában megjelent Nitjánanda Prabhu, és utasította, hogy menjen a Padma-folyóhoz és vegyen fürdőt, mert Maháprabhu otthagyta számára a Krisna-préma ajándékát a folyó habjai közt. Naróttam azonnal felébredt, és a folyóhoz indult fürdőt venni. Fürdés közben megtapasztalta, ahogy Maháprabhu isteni formája átöleli, és a Krisna-préma behatol szívébe. Teljesen átlényegült, és akárcsak Maháprabhu, táncra perdült, énekelt, sírt és nevetett, állandóan Krisna neveit mondogatva, ezáltal az asta-szattvika-bháva (a Krisna-szerelem eksztázisának nyolc jele) mutatkozott a testén.
Hazaérve anyja kérdezgetni kezdte:
- Kedves fiam, mi történt veled? Miért sírsz, és miért viselkedsz ilyen különösen? Miben segíthetnék neked? Bármi bajod van, mondd meg édesanyádnak. Az életem árán is segítek. Mondd, mit tehetek érted?
- Anyám, az éjjel egy álom hatására elmentem a Padma-folyóhoz, ahol valaki, aki szerintem Srí Csaitanja Maháprabhu volt megölelt, és behatolt a szívembe. Most nagy szomorúságot és az elválás gyötrelmét érzem, Maháprabhutól, és Srí Krisnacsandrától, ezért sírok. Ha szeretnél jót tenni velem, kérlek engedj el Vrindávanba, ahol megkereshetem Maháprabhut.
Meghallva Naróttam kérését, az apja aggódni kezdett hogy fia elhagyja a házat, ezért csakúgy mint Raghunáth Dász Gószvámí apja, ő is őröket állíttatott az őrzésére. Naróttam a házban maradt, de énekelt, táncolt, odaadó dalokat írt, és az isteni eksztázis jeleit mutatta.
Nyugtalan volt, állandóan Maháprabhu és Krisna után sírt. Mióta megfürdött a folyóban a bőre színe is megváltozott, sötét árnyalatú helyett felvette Maháprabhu arany színét. Rádháráni aranyszíne átitatta testét, mindenki meglepetésérére:
- Igen, Naróttam valóban megkapta a Krisna-prémát, és Maháprabhu tényleg a szívében él - mondogatták. Mindenki tiszteletét ajánlotta neki, de az apja egyre nyugtalanabb lett.
Egyik nap mikor messzire utazott befizetni az adót az államnak, Naróttam sírva újra anyja elé járult kérésével.
- Anyám, kérlek adj engedélyt hogy elmenjek, Csaitanja Maháprabhuval kell találkoznom, aki Vrindávanba ment. Ez Nitjánanda Prabhu parancsa, kérlek engedj el!
Anyja végül megtette az előkészületeket, elengedte fiát, aki titokban elhagyta a házat, és Vrindávanba ment.
Naróttam álmában már sok utasítást kapott Maháprabhutól, hogy menjen Vrindávanba, és kérje Sríla Lókanáth Dász Gószvámí lótusz lábainál az áldást, aki majd diksa avatásban részesíti.
Maháprabhu azt is meghagyta neki, hogy keresse Sríla Rúpa Gószvámí, Sríla Szanátan Gószvámí és Sríla Dzsíva Gószvámí szent társaságát. Mikor megérkezett Vrindávanba, azt találta, hogy Rupa és Szanátan már eltávoztak a világból, de Sríla Dzsíva Gószvámí, Sríla Lókanáth Dász Gószvámí, Sríla Krisna Dász Kavirádzs Gószvámí és más nagy vaisnavák még társaságukban részesíthették. Dzsíva Gószvámí a tanítványává fogadta, de Lókanáth Gószvámí elutasította diksa kérelmét.
Lókanáth Gószvámí fogadalmat tett, hogy soha nem lesz tanítványa, és elég furcsa életet élt Vrindávanban, ugyanis minden nap más fa alatt aludt.
Naróttam nagyon szomorú volt, hogy Lókanáth Gószvámí elutasította:
- De én csak tőled kaphatok felavatást, Sríman Maháprabhu megmondta, hogy te adj nekem diksát, így amíg nem kapok, várok. Naróttam megpróbálta szolgálni Guruját, de ő nem engedte meg senkinek, hogy szolgálja.
"Ha két egymást követő nap sem marad ugyanazon fa alatt, milyen szolgálatot is végezhetnék neki?" - gondolkozott Naróttam.
Egy idő múlva észrevette, hogy Lókanáth Gószvámí mindig ugyanarra a helyre jár elvégezni a dolgát. Ha nem is engedte meg neki, hogy szolgálatában részesítse, ha minden nap kitisztítaná ezt a helyet, mégiscsak végezhetne valamilyen szolgálatot. Naróttam eltökélt szándéka volt Lókanáthtól diksát kapni, mivel ez volt Maháprabhu óhaja.
Hamarosan Lókanáth Gószvámí észrevette, hogy valaki kitakarítja a helyet, ahova jár. Vajon ki lehet? Egyik éjjel, egy rejtekhelyről megleste, ahogy Naróttam jön és vidáman takarít. Lókanáth tudta, hogy Naróttam a híres Krisnánanda Datta király fia. Nagyon meglepődött, és rákiáltott:
- Te aki egy nemes születésű király fia vagy, miért járkálsz ide minden éjjel és tisztítod ki ezt a piszkos helyet?
- Prabhu, a kegyedet kérem. A kegyed nélkül nem tudok élni. Azt fogadtad, hogy soha nem lesz tanítványod, de Sríman Maháprabhu parancsára az én fogadalmam az, hogy a te tanítványod legyek. Nem tudom mikor adod meg számomra, de nekem tőled kell felavatást kapnom.
Sríla Lókanáth Dász Gószvámí eddig tizennyolcszor utasította el Naróttam Dász kérését, most tizenkilencedszer végre elfogadta, és megadta neki a diksát.
Naróttam tanítást kapott Sríla Dzsíva Gószvámítól, Sríla Kavirádzs Gószvámítól és sok más vrindávani Gószvámítól. Nagy pandit vált belőle, és mindenki, Sríla Dzsívával az élen elismerte tudását, ezért a "Thákur" címet adták neki.
Naróttam Thákur közeli barátai, társai volt Sjámananda és Srínívász. Sríla Dzsíva Gószvámí ösztönzésére ez a három bhakta visszament Bengáliába, hogy folytassa Maháprabhu prédikációs tevékenységét. A bengáli vaisnavák szorgalmasan olvasták Srí Rúpa, Szanátan, Raghunáth, Krisna Dász Kavirádzs, Lókanáth Gószvámí, Gópál Bhatta Gószvámí, Prabhódánanda Száraszvatí és más Gószvámík írásait, ezért Naróttam, Sjámananda és Srínívász az ő könyveik másolataival utaztak Vrindávanból Bengáliába.
Végül megérkeztek Visnupurba, Bengáliába. Rádzsa Bir Hambir a király, nagy rabló (dacoit) is volt, sok rablás száradt a lelkén abban a térségben. A királynak volt egy brámana asztrológusa, és az asztrológus számításai alapján mindig tudta hol és mikor hajtsa végre a következő rablást. Az asztrológus a király tudomására hozta, hogy egy bizonyos úton szekerek sok kincset, ékszert fognak szállítani. Ezért a király oda küldte bandáját, hogy kirabolják a karavánt. Míg Naróttam és a vaisnavák aludtak, a király rablói ellopták a ládákat a Gószvámík könyveivel.
Naróttam, Srínívász és Sjámananda sok keresés után, nagy szomorúan feladta a könyvek kutatását. Srínívász tanácsára Naróttam visszatért Khéturi Ghamba, Sjámananda pedig Midnapurba ment prédikálni. Srínívász Ácsárja úgy döntött marad, és folytatja a kutatást.
Srínívász hallotta, hogy Rádzsa Bir Hambir udvarában egy nagy pandit fog előadást tartani a Srímad Bhágavatamból. A brámana akinek házában megszállt, meghívta az összejövetelre.
Miután meghallgatta a pandit Bhagavatam magyarázatát, Srínívász így szólt Rádzsa Bir Hambirhoz.
- A Srímad Bhágavatam nem gyerekjáték. Azt a transzcendentális tudást tartalmazza, mely felülről szállt alá a Földre a mi javunkra. Ennek az embernek a magyarázata tűrhetetlen, szemlátomást semmit sem ért a Srímad Bhágavatamból.
Rádzsa Bir Hamir meglepődött Srínívász felháborodásán:
- Akkor te képes lennél magyarázatot adni a Srímad Bhágavatamhoz?
- Igen tudnék - ült le Srínívász a vjászaszánra, és belekezdett több órás magyarázatába. Mind akik hallgatták, nagyon megindultak, és a lecke után hódolatukat ajánlották lótuszlábainak.
- Prabhu, te nagy Vaisnava vagy, mondd meg kérlek miben állhatok a szolgálatodra - közelítette meg alázatosan a király. - Honnan jöttél? Milyen messze utazol?
- Vrindávanból érkeztem egy láda könyvet szállítottam, a Gószvámík írását, de útközben valakik kiraboltak, ezért itt maradtam, hogy megkeressem a könyveket.
Rádzsa Bir Hambir alázatosan lehajtotta fejét, és bevallotta:
- Én vagyok a tettes, az én házamban vannak azok a könyvek, de amióta csak ott vannak, minden nap imádatban részesülnek. Az asztrológusom azt mondta, és igaza is volt, hogy nagy kincset fogok találni, és azt is találtam, bár könyv formában. Ezért minden nap púdzsában részesítem őket. Ezzel a király a könyvekhez vezette Srínívászt.
A hírt megküldték Sjámanandának és Naróttamnak, és nagy ünnepséget rendeztek a tiszteletükre. Más nagy vaisnavák, mint Srínívász, Dzsánavi Dévi - Srí Nitjánanda Prabhu saktija -, szintén Kéthuri Grámba jöttek az ünnepségre. Dzsánavi Dévi megfelelő imádata után, Naróttam Thákur hat múrtit állított be hat különböző templomban: Srí Krsnát, Vallavi Kantát, Vradzs-Mohant, Rádha-Kantát, Rádha-Ramant, és Gaurangát. Megszervezték a megfelelő pudzsát, és egy hónapig tartó Hari-kirttan fesztivált rendeztek. Naróttam kirttanja alatt, akik szerencsések voltak, megláthatták Nitjánandát és Maháprabhut táncolni, ilyen nagy volt Naróttam odaadása. Akik ismerték, azt tartották, hogy Ő Nitjánanda és Maháprabhu együttes inkarnációja.
Habár Lókanáth Gószvámínak csak egy tanítványa volt, Naróttam mindenkinek osztogatta a Krisna-prémát, akárcsak Nitjánanda, nem tett különbséget, hogy ki érdemli meg, és ki nem. Bárki aki a Krisna-prémára vágyott, megkapta tőle. Maháprabhu, Nitjánanda és Lókanáth Gószvámí kegyéből rendelkezett ezzel a különleges képességgel.
Naróttam Dász Thákur a kajastha közösségből származott, ezért nagy ellentmondást keltett azáltal, hogy brámana kasztból is voltak tanítványai. A brámana részleg nagyon haragudott rá, és mindent elkövettek, hogy legyőzzék, de ezáltal csak még több brámana csatlakozott hozzá. Amikor utolsó éveiben Naróttam sokat betegeskedett, azt mondták, ez azért van, mert megszegte a spirituális öröklődés szabályait, és nálánál magasabb kasztból fogadott tanítványokat. Naróttam állapota egyre romlott, végül távozott testéből. A brámanák ünnepeltek, és Naróttam távozásának napját, mint a kasztjuk ellen elkövetett sértések bizonyítékát ülték meg.
Naróttam tanítványainak szíve nagyon szomorú lett, és imádkoztak mesterükhöz: - Prabhu, te ezt a lílát alkalmaztad távozásodhoz, de a brámanák sértést követnek el lótuszlábad ellen, mert nem értik meg. Urunk, mit tegyünk? Az összes tanításod kárba fog menni, ha az eltávozásnak ezt a liláját gyakorlod. Kérünk, mutasd meg kegyed ezeknek a félrevezetett brámanáknak.
Naróttam hirtelen visszatért testébe és felült. Az ellenzék látva ezt a csodát, meghódolt előtte.
Néhány hónappal később Naróttam Rádhától és Krisnától való elkülönülés intenzív jeleit mutatta, és ismét elhagyta a világot. Teste tejjé változott, és beleolvadt a Gangesz vizébe.
Naróttam Dász Thákur eképpen tanította a Krisna-tudatot, rajta halad keresztül az öröklődési vonal, egész Visvanáth Csakravartiig. Sok szép odaadó dalt szerzett, és a Préma bhakti-csandriká c. műve is nagyon híres a vaisnavák között. Ma van szent eltávozásának napja, imádkozzunk kegyéért.

(Sríla Góvinda Dév-Gószvámí Mahárádzs: A szeretetteljes útmutató c. könyv 17. fejezetéből)

Parivartini vagy Pársva Ékádászí a Brahmá Vaivarta Puránából.

Srí Judistrira Mahárádzs szólt az Úr Srí Krisnához: Mi annak az Ékádászínak a neve, mely, a Bhadrapada hónap (augusztus-szeptember) fényes két hete alatt következik? Ki az imádandó múrtija ennek az Ékádászínak, és milyen érdemet ér el az a személy, aki betartja? Kérlek kedves Uram, fedd fel nekem mindezt.

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Srí Krisna a következőképp szólt odaadó hívéhez, Judistirához. Óh Judhtisthira, ezt az Ékádászít Vámana Ékádászínak is nevezik, s akik figyelemmel kísérik e napot, nagy érdemeket szereznek, s végleg felszabadulnak az anyagi rabszolgaságból. Mivel eltávolítja az ember bűnös tetteinek visszahatásait, Dzsajanti Ékádászínak is hívják.

Már csak a róla való hallás is megszabadít a múltban elkövetett vétségek mindegyikétől. Oly kedvező ez a böjt annak, aki betartja, oly érdemeket adományoz, mintha végrehajtott volna egy lóáldozatot. Jobb Ékádászí nincs ennél, mert könnyen felszabadulást eredményez. Így, ha egy lélek a gyötrelmes anyagi világból való felszabadulásra vágyik, böjtölnie kellene Vámana Ékádászín.

Ezen a napon a vaisnavának odaadással kell imádnia a Legfelsőbb Urat Vámanadéva alakjában, kinek szemei a lótuszvirág szirmaihoz hasonlatosak. Azáltal, hogy így tesz, és imádja a többi Istenséget is, Brahmát, Visnut és Sívát is beleértve, halálakor kétségtelenül Srí Hari lakóhelyére kerül. A három világban nincs fontosabb böjt ennél, amit be kelleme tartani.

Azért oly kedvező ez az Ékádászí,mert ezen a napon ünneplik, mikor az alvó Úr Visnu másik oldalára fordul. Így ezt Parivartini Ékádászíként is ismerik.

Judistira Mahárádzs ekkor így kérdezte az Urat: Óh Dzsanárdana, felvetődött bennem egy kérdés. Ó Uram, amikor Te alszol, mi történik az élőlényekkel? Hogyan korlátozod a démonok királyát, Bali Datjarádzst, aki Bali Mahárádzs maga, és ez hogyan kedvez a brámanáknak?

Az ember hogyan figyelheti meg a Csaturmaszját, amit említesz a Csaturmaszja Mahatmjában, a Bhavisja Puránában? Kérlek légy kegyes hozzám, s adj választ a kérdéseimre.

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége Srí Krisna így válaszolt: Óh, Judistira, oroszlán a királyok között, Én boldogan elmesélek neked egy történetet, melynek csupán a hallása eltöröl minden bűnös visszahatást.

A Tréta Jugában élt egy király, Bali volt a neve. És bár a démonok családi dinasztiájában született, hű volt Hozzám. Sok védikus himnuszt zengett Nekem, és szakszerűen végrehajtotta a tűzáldozatokat, hogy a kedvemben járjon.

Nagyon tisztelte a kétszer született brámanákat, és a mindennapi áldozatok végrehajtásával foglalkoztatta őket. Egyszer ennek a nagy léleknek vitája támadt Indrával, a mennyek királyával, akit végül csatában legyőzött. Bali átvette az uralmat az égi királyság felett, amit Személyem annak idején Indrának adott. Ezért Indra, a többi félisten, számos szenttel együtt eljöttek hozzám, és kifogást emeltek Bali Mahárádzs ellen.

Miközben földig hajtották fejüket, szent imákat zengtek a Védákból, s imádtak Engem lelki tanítómesterükkel, Briháspatival együtt. Elmondtam nekik, hogy ötödik megtestesülésemben Vámanadévaként (törpe megtestesülés) fogok megjelenni ebben az anyagi világban.

Judistira király tovább érdeklődött: Óh Uram, hogyan tudtál meghódolásra késztetni egy oly hatalmas démont egy törpe brámana alakjában? Mivel odaadó híved vagyok, kérlek, magyarázd el nekem. A Legfelsőbb Úr, Srí Krisna így válaszolt: bár egy törpeként jöttem el, mégis brámanaként, s mivel Bali vallásos király volt, ismerte a védikus szabályokat, tudta, amikor elé járultam, hogy alamizsnát kell adnia nekem. Mondtam neki: Óh Daitjrádzs Bali, te oly jószívű vagy, kérlek csak egy akkora darab földet adj nekem, amelyet három lépésemmel át tudok lépni.

Amint meghallotta, hogy ily kicsi föld elég nekem, nem fontolgatta sokáig a dolgot, s a három világ ura, Bali, beleegyezett a kérésbe. De amint megesküdött, hogy nekem adja a földet, testem elkezdett óriásivá, érzékekkel felfoghatatlanná növekedni. Lábammal befedtem az egész Földet, combommal Bhúvárlókát, Svargalókát a derekammal, Maharlókát a gyomrommal, Dzsanalókát a mellkasommal, Tapólókát a nyakammal, Szatjalókát a fejemmel és arcommal.

Befedtem ezt az egész anyagi teremtést. A világegyetem bolygói közül mindegyiket, még a Napot és a Holdat is körülfogta óriási alakom.

Amikor látták a félistenek - köztük Indra és Sésa, a kígyók királya - megdöbbentő kedvtelésemet, imákat ajánlottak és védikus himnuszokat kezdtek zengeni. Megfogtam Balit a kezénél fogva és ezt mondtam neki: Óh bűntelen, az első lépésemmel befedtem a Földet, a másodikkal a mennyei bolygók közül mindegyiket. Mondd, most hová helyezzem a lábamat, a világ mely részére essen a harmadik lépésem, melyet odaígértél nekem?

Miután Bali Mahárádzs meghallgatott, alázatosan meghajolt, s fejét ajánlotta, hogy oda helyezzem a lábamat harmadik lépésként. Óh Judistíra, a fejére tettem lábamat, s Pátálókára küldtem őt. Látva meghódolását, nagyon elégedett lettem vele, s azt mondtam Balinak, hogy ezután a palotájában laknék. Ezután Parivartini Ékádászín, mely Bhadra havának világos két hete alatt (augusztus-szeptember) történik, Bali, Virócsanának, Prahlád unokájának fia beállította Múrtiformámat a lakhelyére.

Óh király, Haribódhiní Ékádászíig, mely Karttika havának fényes két hete alatt történik, tovább alszom a tejóceánon. Az az érdem, melyet az ember ez idő alatt felhalmoz, különösen erőteljes. Az embernek ezért gondosan figyelemmel kell kísérnie Parivartiní Ékádászít. Ez megtisztít minden bűnös visszahatástól. Ezen a napon minden hűséges alattvalómnak imádnia kellene az Úr Trivikramát, Vámanadévát, ki a legfelső apa, mert ezen a napon fordulok a másik oldalamra, hogy tovább aludjak.

Ha lehetséges, ezen a napon ezüstöt, valamint joghurtból és rizsből készült praszádamot kellene adni egy képzett személynek. Ezután ébren kellene tölteni az éjszakát. Ezt betartva ki lehet szabadulni minden anyagi kötelékből. Aki így betartja a szent Parivartíni Ékádászít, oly módon, ahogyan elmondtam, biztosan el fogja érni a boldogságot ebben a világban, s halála után a lelki világba kerül.

Bárki, aki egyszerűen csak odaadással hallgatja ezt az elbeszélést, a félistenek birodalmába jut, ahol mint Hold fog ragyogni. Oly erőteljes ennek a napnak a hatása, mintha valaki ezer lóáldozatot hajtana végre.

Így fejezi be az Úr a Parivartini vagy Vámana Ékádászí dicsőségének elbeszélését a Brahma Vaivarta Puránából.

Pápánkusá Ékádászí a Brahma Vaivarta Puránából

Judhisthira Mahárádzs így kérdezett: Mi annak az Ékádászínak a neve, amely Ashvina havának világos két hete alatt következik be (szeptember-október)? Kérlek, légy kegyes, és fedd fel nekem ezt az igazságot!
Srí Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége válaszolt: Óh, király, hallgasd, elmagyarázom ennek az Ékádászínak a dicsőségét. Pápánkusá Ékádászí - eltöröl minden bűnt. Ezen a napon először is, az arcsana viddhi, vagyis a megfelelő szabályok szerint imádni kell Padmanábha Múrtiját, a lótuszköldökű Úr Visnut. Ha valaki meg tudja ezt valósítani, mennyei örömökben lehet része már ebben a világban is, s halála után elnyerheti a felszabadulást.
Egyszerűen az Úr Visnunak, Garuda lovasának végzett őszinte, alázatos felajánlás által, ugyanazokat az érdemeket tudja megvalósítani, mintha bűnbánat közepette próbálná visszatartani érzékeit és irányítani értelmét. Elképzelhető, hogy egy lélek számtalan visszataszító bűnt követett el, mégis elkerülheti a poklot, ha meghódol Srí Harinak, aki elveszi minden bűnét.
Szent helyekre tett zarándoklatok által, pusztán az Úr Szent Nevének zengése elegendő az eredmények eléréséhez. Bárki aki ezeket a Szent Neveket zengi, mint Ráma, Visnu, Dzsanárdana, vagy Krisna - különösen Ékádászí napján - soha nem láthatja Jamarádzsnak, a halál urának büntető környezetét. Az a tanítvány sem fogja látni ezt a borzalmas lakhelyet, aki megtartja a böjtöt Pápánkusa Ékádászín, s ezáltal nagyon kedves lesz számomra.
Mindazok vaisnavák, aki az Úr Sívát kritizálják, mind azok a saiviták, akik engem kritizálnak a pokolra kerülnek. Száz fehér ló áldozat, vagy száz Rádzsaszúrja áldozat sem ér fel egy tizenhatodával sem annak, ha valaki képes betartani a böjtöt ezen az Ékádászín. Nincs nagyobb érdem annál, ha valaki képes böjtölni Ékádászín. Sőt, az egész három világban semmi sem annyira kedvező, és minden felhalmozott bűntől tisztító, mint amikor valaki képes betartani a böjtöt a Lótusz-köldökű Úr, Padmanábha napján.
Ó, király, az a személy, aki nem tartja a böjtöt az Úr Padmanábha napján, melyet Pápánkusá Ékádászínak neveznek, bűnös marad, s bűnös tettei visszahatásai soha nem hagyják el őt, akár egy hűséges feleség. Nincs nagyobb érdem a három világban, ami ahhoz lenne fogható, amit nyer az ember azáltal, ha megtartja a böjtöt ezen az Ékádászín. Aki hűségesen megtartja ezt, soha nem kell látnia személyesen a halált, az Úr Jamarádzst.
Bárki, aki arra vágyik, hogy felszabaduljon, felemelkedjen a mennyei világokba, egészségre, szép nőkre, gazdagságra, sok ételre áhítozik, böjtölnie kellene Pápánkusá Ékádászín. Ó, királyom, sem a Gangesz, Gaja, Kashi, sem Puskara, de még Kuruksétra szent helye sem szolgálhat olyan felemelő értékkel, mint ez a Pápánkusa Ékádászí.
Ó, Judhishthira Mahárádzs, föld védelmezője, miután nappal betartottad az Ékádászít, éjszaka ébren kell maradnod, s közben az Úr neveinek zengésével, róla való hallással, odaadó szolgálattal kell elfoglalnod magad. Ez oly kedvező, hogy könnyedén a Legfelsőbb Úr, Visnu lakhelyére érhetsz. Nemcsak az, aki elvégzi és betartja ezt az Ékádászít, hanem apja, anyja és  még a felesége ősei is tíz nemzedékre visszamenőleg szabadulhatnak fel ebből a világból.
Ezek közül az ősök közül mindegyik eléri eredeti négykarú, Vaikuntha formámat. Sárga ruhát és gyönyörű virágfüzéreket viselnek, spirituális környezetben repülhetnek Garuda hátán, aki a kígyók nagy ellensége. Ezt az áldást éri el az a hívem, aki megfelelően megtartja a Pápánkusá Ékádászít.
Ó, legnemesebb a királyok között, legyen az gyerek, ifjú, vagy öreg, a böjtölés Pápánkusá Ékádászín megszabadítja minden bűntől, s nem hat rá a szenvedés vagy a pokoli újjászületés. Szabaddá válik bűnei alól, s visszatér az Úr Srí Hari lakóhelyére. Bárki aki aranyat, szezám magot, szűzföldet, tehenet, gabonát, ivóvizet, esernyőt, vagy egy pár cipőt ajándékoz ezen a szent napon, soha nem kell meglátogatnia az Úr Jamarádzs birodalmát, aki mindig megbünteti a bűnösöket.
De ha egy földi halandó nem hajt végre spirituális tetteket, főleg ha nem tartja be az Ékádászíkat, lélegzete nem ér többet egy kovács fújtatójánál.
Ó, királyok legjobbja, ezen az Ékádászín, még a szegényeknek is, miután fürdőt vettek, adományozniuk kellene vagyonukhoz mérten, s más kedvező tetteket végrehajtani képességüknek megfelelően.
Bárki, aki áldozatokat hajt végre, segít az embereknek, tavakat épít, mellé kerteket, házakat és pihenőhelyeket, nem szenvedi el Jamarádzs büntetéseit. Meg kell érteni azt is, hogy aki hosszúéletű, gazdag, magas rangú ebben az életében, bizonyára sok helyes tettet hajtott végre előző életében. De, aki figyelemmel kíséri ezt az Ékádászít, a legfelsőbb Úr, Visnu lakhelyére jut.

Az Úr Srí Krisna így szólt: Ó, szent Judistira, elmeséltem neked Pápánkusá Ékádászí dicsőségét.

Judistira Mahárádzs így szólt: - Ó Dzsanárdan, minden élőlény védelmezője, mi annak az Ékadásínak a neve, mely Karttika havának (október-november) sötét két hete (Krisna paksa) alatt érkezik el. Kérlek, add át nekem e szent tudást.
A Legfelsőbb Úr, Srí Krisna ekkor a következőképpen szólt: - Ó, oroszlán a királyok között, hallgass meg, elmesélem neked. Ez az Ékadásí Karttika havának sötét két hete alatt következik be, s Ramá Ékádászínak nevezik. Ez nagyon kedvező, mert azonnal megsemmisíti a legnagyobb bűnöket, s elnyerhető általa az átjáró a lelki világba. Most elmesélem neked történetét és dicsőségét.
Élt egyszer egy király, Mucsakunda, aki nagy barátságban volt az Úr Indrával, a mennyek királyával, Jamarádzsal, Varunával, és Vibisánával, Rámana démon vallásos lelkületű testvérével. Mindig a Rólam szóló igazságot hirdette, és sok odaadó szolgálatot végzett Nekem. Mert a vallás elvei szerint uralkodott, nem voltak zavarok királyságában.
Mucsakunda lányát egy szent folyó után Csandrabágának nevezték el, és a király Sóbanához, Csandraszéna fiához adta feleségül. Egy kedvező Ékádászí napján Sóbana meglátogatta apósa palotáját. Csandrabága nagyon nyugtalan lett látogatásától, mivel tudta, hogy férje testileg nagyon gyenge, s képtelen elviselni a 24 órás böjtöt. Apám nagyon szigorúan követi Ékádászí szent napjának szabályait.
Dasamin, Ékádászí előtti napon, kihirdeti: - Senkinek nem szabad ennie Ékádászín, Srí Hari szent napján! Amikor Sóbana hallotta az üstdob hangját, így szólt feleségéhez: ó, ez szép, mit tegyek most? Kérlek, mondd el nekem, hogyan tudom megmenteni az életemet, hogyan tudok engedelmeskedni apád akaratának, s egyben elégedetté tenni vendégeinket is?
Csandrabágá így felelt: - Kedves férjem, apám házában senki sincs - még az elefántok és lovak sem, nem beszélve az emberi lényekről - aki ételt venne magához Ékádászí napján. Még az állatok sem kapják meg gabona, széna, vagy levéladagjukat. Tehát, hogyan tudsz megmenekülni a böjttől? Kedves férjem. Ha mégis enned kell valamit, azonnal távoznod kell erről a helyről. Most tehát szilárdan el kell döntened, mitévő légy.
- Úgy döntöttem, hogy böjtölök a szent Ékádászí napon. - mondta ekkor Sóbana herceg. Bármi legyen is a sorsom, biztosan az fog történni, aminek történni kell. Miután így döntött, Sóbana megpróbált böjtölni, de a túlzott éhség és szomjúság tűrhetetlenül zavarttá tette elméjét. Végül a nap alábukott nyugaton, s a kedvező éjszaka boldoggá tette a Vaisnavákat.
Ó, Judistíra, híveim mindegyike szeretettel imádott Engem, Srí Harit egész éjszakán át, de Sóbana herceg teljesen kibírhatatlanná vált. S valóban, mire felkelt a nap Dvádaszin, a herceg halott volt.
Mucsakunda király megtartotta veje temetését. Megparancsolta, hogy gyűjtsenek fát a tűzhöz, de arra utasította leányát, Csandrabágát, hogy ne lépjen a máglyára férje után. Így, miután tökéletesen végrehajtotta a szertartásokat, kellő tisztelettel útjára engedte férjét, Csandrabágá tovább élt apja házában.
Srí Krisna így folytatta: - Judistíra, legjobb a királyok között, annak ellenére, hogy Sóbana meghalt, amiatt, hogy megtartotta Ramá Ékádászít, oly érdemeket halmozott fel, hogy halála után uralkodóvá vált a Mandaracsála hegy királyságában. Ez a királyság olyan volt, mint a félisteneké, fényárban úszott a rengeteg ékszertől és drágakőtől, melyekből a falakat építették.
Az épületek tartóoszlopai rubinból készültek, s arannyal és gyémánttal volt díszítve. Sóbana király, mikor trónusán ült egy hófehér lepel alatt, szolgái jakfarokból készült legyezővel hűsítették. Káprázatos korona övezte fejét, gyönyörű fülbevalók díszítették fülét, mesés nyaklánc tüntette ki nyakát, amulettek és karkötők vették körül karjait. Gandarvák (a legjobb mennyei énekesek) és Apszarák (égi táncosok) szolgálták és szórakoztatták. Bizony, hasonlított egy második Indrára.
Egy napon, egy Szómasarma nevű brámana, aki Mucsakunda királyságában élt, rábukkant Sóbana királyságára, miközben zarándokútját járta. A brámana, amint meglátta Sóbanát dicsősége teljességében, azt gondolta, talán ő lehet királyának, Mucsakundának a veje. Amint Sóbana észrevette a brámana közeledtét, felemelkedett űlőhelyéről, s üdvözölte őt.
Miután Sóbana tiszteletteljesen köszöntötte a brahmint, udvariasan jólétéről és egészségéről kérdezte, majd apósáról, feleségéről és a városban lakó emberekről érdeklődött.
Szómasarma így válaszolt: - ó király, az emberek és rokonaid mind jól vannak apósod királyságában, Csandrabágá és családod többi tagja is jól van. Béke és jólét uralkodik a királyságban. De azon nagyon meg vagyok döbbenve, hogy téged itt talállak. Kérlek, mesélj magadról! Senki nem látott még ilyen gyönyörű várost, mint a tiéd! Mondd el kérlek, hogyan tettél szert rá?
Sóbana király ekkor elmesélte történetét: - mert betartottam Ramá Ékádászít, nekem adták ezt a nagyszerű várost, hogy uralkodhassak. Ez azonban csak ideiglenes. Kérlek, tégy valamit, hogy kijavítsd ezt a félreértést. Tudod, ez csak egy tiszavirág életű város, csupán az anyagi világ egy helye. Hogy tehetem szépségét és dicsőségét állandóvá? Kérlek, tárd fel előttem mit tegyek.
Miért ideiglenes ez a királyság, és hogyan fog állandóvá vállni? - kérdezte ekkor a brámana. Magyarázd el nekem, s én megpróbálok segíteni rajtad.
- Azért átmeneti, mert hit nélkül böjtöltem Ramá Ékádászín - válaszolta Sóbana. Halld hát, hogyan válhat állandóvá.
Amikor visszatérsz Csandrabágához, Mucsakunda király szép leányához, bizonyára örömöt okozol neki, ha elmeséled, amit láttál erről a helyről, s rólam. Ha egy oly tiszta szívű brámana, mint te, elmondja ezt neki, városom hamarosan állandóvá fog válni.
Így a brámana visszatért városába, s elmondta az egész történetet Csandrabágának, aki nagyon meglepődött, s elragadtatottan hallgatta a híreket férjéről. Ó brámana - mondta - ez csupán egy álom, amit láttál, vagy valóban megtörtént?'
Szómasarma brámana ezt válaszolta: - ó hercegnő, láttam volt férjedet szemtől szemben abban a csodálatos városban, mely a mennyei játszóterekre hasonlít. Korábbi férjed megkért, mondjam el neked, hogy királysága csupán átmeneti, s bármelyik pillanatban eltűnhet a levegőben. Ezért abban reménykedik, te tudod a módját, hogyan kell állandóvá tenni.
Csandrabágá így szólt: - Ó nagy szent a brámanák között, vigyél el engem arra a helyre, ahol a férjem lakik, nagyon szeretném újra látni! Biztosan állandóvá tudom tenni királyságát azokkal az érdemekkel, melyeket azáltal szereztem, hogy böjtöltem egész életemben minden Ékádászí alkalmával. Segíts, hogy újból együtt lehessünk. Azt mondják, aki azegymástól elválasztott lelkeket újból egymás mellé segíti, nagy érdemeket szerez.
Az alázatos brámana, Szómasarma ekkor elvezette Csandrabágát Sóbana ragyogó királyságába. Mielőtt elérték volna, megszálltak a Mandaracsála hegy lábánál, Vámadéva szent ásramjában. Vámadéva, miután meghallgatta történetüket, himnuszokat énekelt a Védákból, s szenteltvizet hintett a samanja arghjából Csandrabága fejére.
A nagy Risi szertartásai, és a sok felhalmozott érdeme hatására, melyeket az Ékádászí böjtjei által szerzett, Csandrabágá teste transzcendentálissá és ragyogóvá vált. Szemei csodálatos, eksztatikus fényben sugárzottak, miközben folytatta útját.
Mikor Sóbana látta feleségét a Mandaracsala hegy gerincén közeledni, az öröm és boldogság érzése öntötte el. Miután megérkezett, leültette bal oldalára. Csandrabágá így köszöntötte: - ó legkedvesebb Patiguru, elmondok most neked valamit, mely nagyon kedvező lesz számodra.
Nyolc éves korom óta rendszeresen böjtöltem minden Ékádászín, teljes hittel. Most, hogy eljöttem hozzád, az összes felhalmozott érdemet elhoztam, s átadom neked, miáltal királyságod biztosan állandóvá fog válni, jóléte nőni és nőni fog a nagy áradás eljöveteléig!''
Az Úr Srí Krisna folytatta: - ó Judistíra, így Csandrabágá, akit a legékesebb díszekkel díszítettek, elnyerte lelki testét, s szeretett férjével együtt élvezte a békét és boldogságot. Ramá Ékádászí hatalma által Sóbana királysága a hegy csúcsain állandóvá vált.
Mandaracsála teljesíti a vágyak közül mindegyiket, s örökkévaló boldogságot adományoz, mint a transzcendentális Káma-dénu tehén. Ó leghatalmasabb király, elmeséltem neked Ramá Ékádászí dicsőségét, mely Karttiká havának sötét két hetére esik.
Bárki, aki a hónapok fényes és sötét két hetében lévő szent Ékádászíkat megtartja, megszabadulhat még az olyan súlyos bűnnek a visszahatásától is, mint egy brámana megölése. Ahogy láttuk, mindkettő, a sötét két hét, és a világos két hét alatt bekövetkező Ékádászí is világ feletti boldogságot tud adományozni, s megszabadítja a legnagyobb bűnösöket és elesett lelkeket is.
A fekete tehén és a fehér tehén egyformán jó minőségű tejet ad. Az Ékádászí sötét két hete (Krisna paksa) és fényes két hete (sukla vagy Gaura Paksa) is ugyanazzal a nagyfokú érdemmel jár, s végül megszabadítja az embert a születés és halál ismételt körforgásából. Bárki, aki hallja Ramá Ékádászí szent napjának dicsőségét és elbeszélését, megszabadul minden bűntől, s eléri az Úr Visnu legfelsőbb lakhelyét.

Így végződik a szent Karttika-krisna Ékádászí, vagy Ramá Ékádászí dicsőségeiről való elbeszélés Sríla Krisna Dvaipajana Véda Vjásza elbeszélése alapján, a Brahma Vaivarta Puránából.
 

Rúpa-Száraszvatí Dhara dékhéna tómaté.
Rúpa Gószvámí Prabhu a legelső Srí Csaitanja Maháprabhu tanítói vonalában. Tulajdonképpen senki se mondja, hogy „Csaitanja Szampradája". A helyes név Rúpanuga Szampradája. Maháprabhu Rúpa Gószvámít akarta megszilárdítani, mint a Szampradája Guruját.
Rúpa Gószvámí Prabhut Srí Csaitanja Maháprabhu tette azzá ami. Ha meg akarjuk érteni, a Srí Csaitanja-csaritámritából kell merítenünk.
Amikor Maháprabhu megjelent, megmutatta Krisna ragyogását. Ebben az időben Rúpa és Szanátan kormánytisztviselők voltak a bengáli kormányban, habár közben szívük mélyén Krisna odaadó híveiként éltek. Érezték, hogy Krsnának abban az időben kell megjelennie valahol, és próbálták megfejteni, hogy hol.
Amikor látták Maháprabhu ragyogását, megfigyelték, és elmentek hozzá. Világossá vált számukra, hogy kedves Krsnájuk érkezett meg. Ez volt az a különleges kapcsolat, ami a Rupát és Szanátant összekötötte az Úrral. Abban az időben Dabir Kás és Sákar Mallika néven nevezték őket. Szanátan Gószvámí személyi titkár volt, Rúpa Gószvámí pedig adóhivatalnok. Külsőleg állami tisztviselőknek mutatták magukat, belsőleg állandóan a Krisna-préma után vágyódtak. Nimaj Panditot és Maháprabhu Gaurasundart mint fénylő lámpást látták.
Sok más bhakta is látta Maháprabhu isteni természetét és került kapcsolatba vele. Advaita Ácsárja, Haridász Thákur, Srívász Pandit, Gadadhár Pandit és Pundarik Vidjanidhi.
Rúpa és Szanátan titokban mentek el megnézni Maháprabhut, és miután meggyőződtek róla, hogy Ő tényleg az Úr, szolgálatukat ajánlották neki. Ezután összejöttek a többi bhaktával, és megtervezték programjukat a jövőre.
Tudták, hogy Maháprabhu fel fogja venni a szannjászt, és várták ezt a napot. Amikor Rúpa és Szanátan meghallották, hogy Maháprabhu tényleg felvette a szannjászt, még jobban ragaszkodni kezdtek hozzá. Amikor Maháprabhu megpróbált Vrindávanba menni Nabadvipen és Rámakélin keresztül, emberek ezrei követték szankirttant énekelve végig az úton. Rúpa és Szanátan titokban találkoztak vele Rámakéliben.
Rúpa és Szanátan Rámakéli mellett laktak. Egyik éjjel gazdag ruhájukat lecserélték egyszerű bhakta viseletre, és találkoztak Maháprabhuval. Fűszállal a foguk között leborultak Maháprabhu lótuszlábai elé, és így szóltak:



mat-tuljó nasti pápátma
náparádhí csa kascsana
pariháré pi laddzsá mé
kim bruvé purusóttama





„Drága Urunk! Hadd hozzuk a tudtodra, hogy senki sem bűnösebb, mint mi, s hozzánk hasonló sértegető sem akad a világon. Már akkor nyomban elszégyellnénk magunkat, ha csak megemlítenénk bűnös tetteinket. S mit mondhatnánk arról, hogy megváljunk tőlük?"
Hallva szavaikat és látva odaadásukat, Maháprabhu szíve teljesen ellágyult. Megölelte őket, és azt mondta: - Ne féljetek, csak menjetek vissza és végezzétek a munkátokat.
Korábban Rúpa és Szanátan sok levelet írtak neki, Maháprabhu pedig így bíztatta őket.




para-vjasaniní nari
vjagrápi griha-karmaszu
tad évászvádajati antar
nava-szanga-raszájanam




„Ha egy asszony nem a férjéhez, hanem egy másik férfihoz ragaszkodik, látszólag nagyon buzgón végzi ház körüli teendőit, ám szívében mindig a szerelmesével való együttlét érzéseit ízlelgeti." Ti is ezt tegyétek, és ha eljön az idő, Krisna majd megszabadít benneteket világi munkátoktól.
Ezek a szavak megnyugtatták Rúpa Gószvámí szívét, és amikor Rámakéliben találkozott Maháprabhuval, bátyjával együtt még több bíztatást kaptak tőle. „Menjetek vissza és ha eljön az idő, Krisna elveszi tőletek világi munkátokat. Minden életetekben örök szolgáim voltatok. Sehol sincs félnivalótok. Biztosra veszem hogy Krisna rövidesen felszabadít benneteket."
Mielőtt elmentek, megkérték Maháprabhut:
- Maháprabhu kérünk, a muszlim király habár szimpatizál veled, félő ha meglátja ezt a hatalmas tömeget a kíséretedben, megváltoztatja jó szándékát. Ha ezzel a sok ezer emberrel mész, biztos veszélyeztetve fogja érezni magát, és megpróbál ártani neked.

Maháprabhu Vrindávanból visszatérve még egyszer találkozott Rúpa Gószvámíval, tanította és rábízta Mathurában és Vrindávanban a Misszió szervezését. Utasította Krisna kedvtelései elveszett helyeinek feltárására, és írások szerkesztésére, melyekben feltárhatja tanításait. Maháprabhu maga volt Rúpa Gószvámí tanítója, mert azt tervezte, hogy Rúpa Gószvámí lesz a Szampradája vezetője.
Prajágban találkoztak még, Szanátan Gószvámíval pedig Benáresben. Mindkét Gószvámí Maháprabhu Srí Csaitanjadév közvetlen tanítványa volt. Másokat nem tanított mint tanító, csak mint tanácsadó. Személyesen csak Rúpa és Szanátan Gószvámít tanította. Mint tanulók tanultak Maháprabhutól, aki mesterré tette őket koncepciója vonalában. Ez volt Rúpa Gószvámí megnyilvánulásának első állomása.
Később Rúpa Gószvámí Nilácsalában ismét találkozott Maháprabhuval, aki mint fiát fogadta. Maháprabhu menedéket adott Haridász Thákurnak a Tapan Misrán egy kertes házban. Amikor megérkezett Rúpa Gószvámí, ő is menedéket kapott Haridász Thákur kertes házában. Amikor Szanátan jött, hogy találkozzon Maháprabhuval, ő is ott szállt meg.
Maháprabhu természetéből adódóan nem zavarta a környezetet. A vaisnavák számára fontos a természettel való együttérző bánásmód. Guru Mahárádzs szerint a jelen varnásrama -dharma, együttérzően bánni a természettel. A varnásram úgy van megszervezve, hogy ne zavarjuk a világban a természetes áramlatot. Ebben az áramlatban megvalósíthatjuk a szadana bhakti gyakorló folyamatát úgy, hogy közben nem zavarjuk a környezetünket.
Maháprabhu nem akarta megalapítani a brahmanizmust, egy külsőséget, de amit adott, az messze ez fölött állt. Az ő ajándéka meghalad minden „izmust".
Rúpa Gószvámít  Prajágban tanította, és hívta társait megnézni, mennyire képzett lett. Kiképezve Rúpa Gószvámít a legjobb tanítványává, nyíltan meghívta az összes akkori szakértőt, mint Rámananda Rajt, Svarúp Dámodart, Szarvabhauma Panditot, Bhagaván Ácsárját, Sikhi Mahitit, és a király sok más panditját, akik mind az Ő követői voltak. Sőt, Rámananda Rájt még magánál is magasabb szintre emelte, mintegy Gurujának tartva.
Svarúp Dámódart az Úr második kiterjedésének tartják: saksát Maháprabhura dvitija Sva Rúpa. Ennek ellenére Maháprabhu elhatározta, hogy az öröklődési lánc Rúpa Gószvámín keresztül fog továbbmenni. Nem azt mondta, hogy Svarúp Dámódaron keresztül, pedig őt majdnem többnek tartották, mint Maháprabhut. Svarúp Dámódar Gosvaminak az volt a szokása, hogy megvizsgált minden írást, hogy megtudja, helyesek-e végső következtetéseik. Csak ekkor engedte, hogy Srí Csaitanja Maháprabhu meghallgassa őket.
Maháprabhu Rámananda Raytól akart tanulni, amikor a Godavari-folyó partján járt. Eka Rámananda hoy ithe adhikara. „Ő élő mukta-purusa. Egyetlen bhakta sem hasonlítható hozzá az anyagi világban." Habár Maháprabhu ilyen nagy bizodalommal volt iránta, mégsem mutatta ki örökségét ott, mások előtt.
Ehelyett Maháprabhu Rúpa Gószvámít nevezte ki örökösévé, és mutatta be az összes egybegyűltnek. Megkérte az egybegyűlteket, hogy vizsgálják meg tanítványát. Rámananda Ray volt a vizsgáztató, kikérdezte Rúpaknek az éneklését.
- Nem akarom hallani ennek a dalnak a dallamát senki mástól, csakis egyedül Srídhar Mahárádzstól. Így hangzott:
Srí-Rúpa-manjari pada sei mora sampada,
sei mora bhajana-pujana;
sei mora prana-dhana, sei mora abharana,
sei mora jivanera jivana
Nem kívánom lefordítani ezeket a szavakat, mivel az értelmük nagyon mély. Különleges alkalmakkor, mint Sríla Száraszvatí Thakur és Rúpa Gószvámí megjelenése és eltávozása, Sríla Guru Mahárádzs el szokta énekelni tiszteletükre ezt az éneket.
Kedvteléseire emlékezve, úgy gondolom nagyon szerencsések vagyunk, hogy Rúpa Gószvámí Prabhu vonalába tartozhatunk.
Sríla Rúpa Gószvámí Prabhu, ki jaya! Sríla Bhakti Siddhanta Száraszvatí Thakur Prabhupad, ki jaya! Om Visnupad Sríla Bhakti Raksak Srídhar Dev-Gószvámí Mahárádzs, ki-jaya! Az összes összegyűlt bhakták, ki jaya! Harinam Sankirttana, ki jaya! Srí Csaitanja Saraswat Srídhar Misszió, ki-jaya! Jaya Namacharyya Sríla Haridász Thákur, ki-jaya! Gaura Premanande, Hari Hari bol!
Thakur, ki-jaya! Gaura Premanande, Hari Hari bol!
Gószvámít a Lalita Madhava és a Vidagdha Madhava című darabjairól. Rámananda Ray maga is írt színdarabot, Jagannath Vallabha Nataka címmel.
Maháprabhu Rámananda Rayt, Svarup Damodart és Szarvabhauma Bhattacharyyát nevezte ki vizsgáztatóknak, de köztük is Rámananda Ray volt a vizsgabiztos. A színdarabjai stílusáról és a benne foglalt tartalomról faggatta Rúpa Gószvámít. Ő egyenként, tökéletesen megválaszolta ezeket a kérdéseket. Mindenki meg volt döbbenve a gyülekezetben, beleértve Haridász Thákurt, aki a Hare Krisna Mahamantra első tanítója volt, mielőtt még Maháprabhu megjelent volna.
Haridász Thákur számtalan esetben keresztülment mindenféle megpróbáltatáson, több mint hússzor megverték különböző vásártereken, az őrök többször az életére törtek. A sok próbát mind kiállta, és bemutatta a Srí Harinam dicsőségét. Haridász Thákur azt mondta Rúpa Gószvámínak a szent Nevet dicsőítő slokájáról, hogy még soha eddig nem hallotta a Szent Nevet ilyen szépen dicsőíteni.
Rámananda Ray így szólt: Kim kavyena kaves tasya....A valódi, Maháprabhu által képviselt Krisna koncepciót hallottuk ma itt összegyűlve Rúpa Gószvámítól, és meg vagyunk döbbenve. Az ilyen dolgok meghaladják az emberi kifejezőkészséget, és Rúpa Gószvámí mégis ki tudta fejezni a lehetetlent.
Amikor Maháprabhu megkérdezte Rámananda Rayt, hogy milyennek tartotta az előadást, Rámananda így felelt: - Hihetetlenül csodálatosnak. Mindent megadtál neki, amit tőlem hallottál, efelől nincs kétségem. Ezenkívül az előadásmódja is meghaladja mindenkiét. Kim kavyena kaves tasya. Minden kétséget kizáróan nagy költő. Megdöbbenve hallgattuk költészetét. Kim kandena dhanus-matah: ha egy hős nem éri el ezt a szintet, nem lehet hősnek nevezni. Rúpa Gószvámí olyan nagy hős, aki soha se téved. Mindnyájan elfogadjuk, hogy ő a te képviselőd.
- Bizonyára minden kegyed megadtad neki, különben nem lett volna képes ilyen gyönyörű előadásra.
Maháprabhu elfogadta állításaikat, habár nagyon ellenkezett természetével, abban az értelemben, hogy soha nem mondta volna magáról, hogy ő egy nagy pandit. De most bevallotta, hogy minden kegyét megadta Rúpa Gószvámínak. És ez még mind nem elég. Az Úr nem állt meg ott, nem mondta, hogy "nem mondhatom, hogy minden kegyet megadtam neki. Hanem folytatta: - Azt szeretném, ha mindnyájan kegyeteket ajánlanátok, és áldásotokban részesítenétek őt, hogy át tudja adni koncepciómat a világnak.
- Amikor Te megadtad a kegyed, az elég volt - mondták.
- Nem, ez még nem volt elég. Mindannyian a barátaim vagytok, ezért ti is részesítsétek kegyetekben, és így isteni szerelemmel telve Krisna iránt képes lesz terjeszteni a Krisna-tudatot.
Erre tétovázás nélkül mind kegyükben részesítették Rúpa Gószvámít. Csodálatos volt ez a találkozás. Ezáltal Maháprabhu megalapozta Rúpa Gószvámí magas rangú, emelkedett formáját, és az egész Szampradája felügyeletét és irányítását rábízta.
Ezután Rúpa Gószvámí egy évig Maháprabhuval maradt Jagannath Puriban, ahol még többet tanult. Ezután Vrindávan Dhamba ment prédikálni.
Srí Csaitanja Kavi Karnapurát is felhatalmazta, és a többi követője is megkapta a megfelelő személyiséget a Krisna-lilából. Azt mondta, hogy a Krisna-lilában Rúpa Gószvámí Rúpa Manjari volt, az összes manjari vezetője. Srímati Radharani Krisna Legfőbb Szolgáló lánya; Lalita, Visakha, Chitra, Champakalatika, Tungavidya, Indulekha, Sudevi és Rangadevika Srímati Radharani nyolc fő sakhija. Lalitadevi a legfőbb, alatta áll Rúpa Manjari, aki a Gaura-lilában Rúpa Gószvámí.
Ha nem számítjuk Vakresvara Panditot
Naróttam Das Thakur, aki az írások szerint nem különbözik Maháprabhutól magától, szintén dicsőítette Rúpa Gószvámít. Rúpa Gószvámí dicsőítésében, Naróttam Das Thakur belefoglalta az egész siddhantát, az odaadás legfelsőbb fokát és Rúpa Gószvámí legfelsőbb dicsőségét. A mai napig ez az odaadó ima jelenti az életet a Gaudiya Vaisnavák számára. Sríla Száraszvatí Thakur életének utolsó pillanataiban is ezt akarta hallani, senki mástól, mint Sríla Guru Maharájtól.
Habár Sríla Száraszvatí Thakur nagyon lágyszívű volt, mégis egyedül Sríla Guru Mahárádzstól viselte el ennek az éne

A védanta hagyomány újjáélesztője. Nevéhez fűződik a kettősség nélküli (advaita) védanta tanítása. Megjelenésével egész India szellemiségét átformálta, és a buddhista filozófia miatt egyre inkább feledésbe merülő védikus hagyományt egységbe rendezte.
Ennek megalapozása volt a főbb Upanisadokhoz, a Bhagavad Gítához és a Brahma-sutrákhoz írt kommentárja.
Egészen fiatalon a lemondott rendbe lépett, és már 12 éves korában megvilágosodott szentként tisztelték. Mindössze 32 évet élt, ám ez idő alatt tekintélyes mennyiségű művet alkotott, mint filozófiai értekezések, költemények és magasztaló himnuszok.
Sankarácsárja filozófiája teizmus és ateizmus közötti kompromisszum volt. Azt mondják az idő, a hely és a körülmények szükséglete szerint tanított.
Ittléte alatt sok szép verset írt, híres Govindát dicsőítő írása, a Bhaja Govindam.
Rejtélyesek ezek az imák abban a tekintetben, hogy amiket következetesen tanított és kifejtett kommentárjain keresztül (brahman a legfelső cél), mégis imáiban csak Govindát imádja.
Másik híres bhajanja a Jagannathastakam, melyet Srí Csaitanja Maháprabhu is énekelt és terjesztett, de eredetileg Adi Sankarácsárja írt.
(A SB. 4.24.17. utal rá, hogy az Úr Síva testetöltése.)

Szuta Gószvámí így szólt: - Ó tanult bráhmanák, az Úr Srí Krisna az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyszer régen elmagyarázta Srí Ékádászí megtartásának jótéteményeit, valamint a szabályokat és előírásokat, melyek e szent napon való böjtölésre vonatkoznak. Ó, bráhmanák legjobbika, bárki aki akárcsak hall e szent böjtöknek a dicsőségéről ezen a napon, azonal az Úr Visnu birodalmába jut, miután a legkülönfélébb örömökben részesült ebben az anyagi világban.
- Ardzsuna, Prithá fia így kérdezte az Urat: - Ó Dzsanárdana, kérlek szépen, meséld el nekem mik a lelki következményei a teljes böjtnek, a csak vacsora fogyasztásának, és a csak napi egyszeri étkezésnek az Ékádászíkon, és mik az előírások a különböző Ékádászít megtartására?
A Legfelsőbb Úr Krisna így válaszolt: - Ó Ardzsuna, a tél kezdetén (az északi szélességi fokon), azon az Ékádászín, mely Margasirsa (november-december) hónap sötét két hete alatt következik be, egy kezdő nekiláthat a böjt gyakorlásának. Dásámí napján, az Ékádászí előtti napon, mossa meg szépen fogát. Aztán Dásámi nyolcadik hányadában, épp mielőtt a Nap lemenne, fogyassza el vacsoráját.
Másnap reggel tegyen fogadalmat a böjt betartására. Napközben megfelelően vegyen fürdőt egy folyóban vagy tóban. A folyó vize a tisztítóbb, a tó kevésbé. Ha sem folyó, sem tó nem áll rendelkezésére, mosakodjon kútvízben.
- Mondja el imáit, melyekbe tartozzon bele az Anya Földhöz szóló ima is: "Ó Asvakranté! Ó Rathakranté! Ó Visnukranté! Ó Vászundaré. Ó Mrittiké! Ó Anya Föld! Kérlek, töröld el minden bűnömet, melyeket sok-sok előző életemben halmoztam föl, hogy beléphessek a Legfelsőbb Úr szent környezetébe. Miközben imádkozik, a tanítvány kenje be testét sárral.
A böjt napján ne beszéljen azokkal, akik nem követik vallási kötelezettségeiket, a kutyaevőkkel és az álszentekkel. Kerülje a beszélgetést a rágalmazókkal, azokkal akik megsértik a félisteneket, a védikus írásokat, a bráhmanákat, és minden más elvetemült személyiséggel, mint például akik tiltott nővel folytatnak szexuális kapcsolatot, a fosztogatókkal, a templomrablókkal, stb. Ha bármely ilyen emberrel beszél, vagy akárcsak lát ilyet, azonnal nézzen a Napba, és ezáltal tisztítsa meg magát.
Ezután a tanítvány megfelelően szolgálja az Úr Góvindát finom étellel, virágokkal, stb. Tiszta odaadó tudattal, a házában, ajánljon az Úrnak mécsest. Kerülje napközbeni alvást, és tartózkodjon a szextől. Az egésznapos víz és szilárd élelem nélküli böjt közben vidáman zengje az Úr nevét és éjszaka énekeljen, vagy zenéljen az Úr örömére. Miután tiszta tudattal ébren maradt egész éjszaka, adományozzon bráhmanának és ajánlja hódolatát nekik, könyörögjön bocsánatért ha sértést követett el ellenük.
Azok akik komolyan veszik odaadó szolgálatukat, ugyanolyan lelkesen tartsák be a Hold sötét két hete alatti Ékádászíkat, mint a világos két hete alatt bekövetkezőket. Az ember soha ne tegyen különbséget a kétféle Ékádászí között.
Most elmondom azokat az eredményeket, melyeket az Ékádászí által lehet szerezni. Sem az az érdem, melyet egy szent helyen vett fürdővel, a Sankhoddharával lehet szerezni, azon a helyen ahol az Úr megölte Sankhasura démont; sem az az érdem, melyet az Úr Gadadhára látványával lehet szerezni, nem ér fel egy tizenhatodával sem annak, amit az Ékádászín való böjtölés jelent. Azt mondják, telihold idején adományozni ezerszer jobb, mint más időszakokban. De Ó gazdagság elnyerője, aki sankranti napján (eguinox) adományoz, négyszázezerszer nagyobb eredményt ér el.
Egyszerű böjtöléssel Ékádászí napján minden kegyes eredményt el lehet érni, mint például amiket az ember nap-vagy holdfogyatkozáskor kapna Kuruksétra mezején. Ezenkívül az a hithű lélek, aki teljes böjtöt tart Ékádászí napján, százszor nagyobb eredményt ér el, mint aki egy Asvamédha-jagja áldozatot (fehérló áldozat) mutat be. Aki csak egyszer is betartja az Ékádászít, tízszer nagyobb kegyben részesül, mint aki ezer tehenet adományoz egy védikus tudású bráhmanának.
Az a személy, aki csak egy brahmacsárit is megetet, tízszer nagyobb kegyben részesül, mint aki tíz jó bráhmanát etet meg a saját házában. De tízszer nagyobb érdemet jelent ennél, földet adományozni tiszteletreméltó bráhmanáknak. Ennél is nagyobb érdem, szűzlányt férjhez adni fiatal, jól nevelt, felelősségteljes emberhez. Még nagyobb érdem viszonzást nem remélve, helyesen nevelni a gyermekeket, és felkészíteni őket a lelki útra. Ennél is tízszer nagyobb érdem gabonát adni az éhezőknek. Sőt, mindennél jobb adományt adni a szükségben lévőknek.
Ó, Kunti fia, mind az ősapák, mind a félistenek nagyon elégedettek, ha az ember gabonát ajándékoz adományként. De annak a jutalomnak a mértéke, amit az ember a teljes Ékádászí böjt megtartásával kap, semmihez sem mérhető. Ó Ardzsuna, minden Kuru közt a legnemesebb, még a félistenek sem tudják felmérni annak erejét, ha az ember egészen megtartja a böjtöt, de ennek az érdemnek a felét éri el az, aki csak vacsorát eszik.
Az embereknek meg kellene tartaniuk a böjtök az Úr Hari napján, vagy csak egyszeri napközbeni étkezéssel, vagy tartózkodással a gabonától és a hüvelyesektől, vagy teljes böjttel. A szent helyeken tett zarándoklat, adományozás és tűzceremónia bemutatása csak addig számított kegyes cselekedetnek, míg meg nem jelent Ékádászí. Ékádászí napján az ember ne igyon vizet kagylóból, ne öljön meg semmilyen élőlényt, és ne fogyasszon gabonát vagy hüvelyest. Kérésedre elmondtam neked Ó Ardzsuna a böjtölés legtökéletesebb módját.
Arjuna ezek után megkérdezte: - Uram, állításod szerint ezer védikus áldozat sem ér fel egyetlen Ékádászí böjttel. Hogy lehetséges ez? Hogyan lehet az Ékádászí az összes közül a legeredményesebb nap?
Az Úr Krisna így válaszolt: - Elmondom hát, miért az Ékádászí a legtisztítóbb hatású az összes nap közül.

A Satya-Juga idején élt egyszer egy különlegesen rémisztő démon, Mura. Állandóan ijesztgette a félisteneket, még Indrát, az egek urát, Vivasvánt a Napistent, a nyolc Vászut, az Úr Brahmát, Vájút, a szelek Urát, és Agnít a tűzistent is legyőzte. Hatalmas erejével mindenkit leigázott.
Az Úr Indra az Úr Síva elé járult és így szólt: - Mindnyájunknak el kellett hagynia égi lakhelyét, és reménytelenül bolyongani a Földön. Hogyan tudnánk megszabadulni ettől a szörnyű csapástól? Mi lesz a sorsunk nekünk, félisteneknek?
Az Úr Síva így válaszolt: - Ó félistenek legjobbika, menj el az Úr Visnuhoz, aki Garuda hátán lovagol. Ő Dzsagannáth, az Univerzum irányítója, és védelmezője egyaránt. Minden odaadó lélek oltalmazója.
Az Úr Krisna így folytatta: - Ó Ardzsuna, minden gazdagság elnyerője, miután az Úr Indra meghallgatta Síva szavait, az összes félistennel az Úr Dzsagannáthoz, minden lélek védelmezőjéhez indult. Látva az Urat a víz tetején alva, összetették kezeiket és a következő imát mondták:
- Ó Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden hódolatunk a tiéd. Ó urak Ura, akit a legtöbb félisten imád, minden démonok ellensége, Ó lótusz szemű Madhuszúdana (Madhu démon legyőzője), kérünk védj meg minket. Azért jöttünk hajlékodba, mert mindnyájan félünk Mura démontól. Ó Dzsagannát, te minden tettek végrehajtója, és a Mindenség teremtője. Te vagy anyja és apja az egész Univerzumnak. Te vagy a teremtője, a fenntartója és a megsemmisítője mindeneknek. Te vagy a legfelsőbb oltalmazója minden félistennek, te tudsz egyedül békét hozni ránk. Te vagy a föld az ég és a legfelsőbb jótevő.
Te vagy Síva, Brahmá és Visnu, a fenntartója is a három világnak. Te vagy a Nap, a Hold és a tűz istene. Te vagy a tisztított vaj, az áldozat, a szent tűz, a mantra, a szertartás, a pap és a néma dzsapa. Te maga vagy az áldozat, annak támogatója, eredményének élvezője, az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Semmi a három világban legyen mozgó vagy mozdulatlan nem független Tőled és nem létezik nélküled. Ó legfőbb Misztérium, a rettegők védelmezője, kérünk ments meg és védj meg minket. Legyőzött bennünket, félisteneket egy démon, és elkellett hagynunk isteni hajlékainkat. Megfosztva helyzetünktől, itt kell bolyonganunk a Földön.
- Meghallgatva Indra és a többi félisten beszédét,az Úr Srí Visnu ezt válaszolta: - Melyik démon rendelkezik olyan hatalmas megtévesztő erővel, hogy még a félisteneket is képes legyőzni. Mi a neve, és merre lakik? Honnan kapta erejét és menedékét? Mondjatok el mindent és ne féljetek.
- Legfelsőbb Istenség, Urak Ura, aki eltünteted a félelmet odaadó híveid szívéből, aki oly kegyes vagy hithű szolgáidhoz. Volt egyszer a Brahmá dinasztiának egy hatalmas démona, a neve Nadidzsangha. Különösen ijesztő volt és teljesen elkötelezte magát a félistenek elpusztítására. Volt egy hírhedt fia, Mura.
Mura Csandravati fővárosban lakozott. Innen hódította meg az egész világot és vonta a félisteneket uralma alá, kiűzve őket félisteni királyságaikból. Egyesítette Indrának, az egek urának, Agninak a tűzistennek, Jamának a halál urának, Vájúnak a szelek istenének, Ishának vagy az Úr Sívának, Szómának, a Holdistennek, Nairrtinek az égtájak urának, és Pasinak vagy Varunának, a vizek urának szerepét. Még a Nap fényét is elkezdte sugározni, a Napisten feladatát ellátva, és felhővé is át tudott változni. Lehetetlenség volt legyőzni. Ó Urunk Visnu, kérünk öld meg ezt a démont, és add vissza a félistenek hatalmát.
Az Úr Dzsanardana nagyon nagy haragra gerjedt hallva ezeket a szavakat. - Ó hatalmas félistenek, mindnyájan induljatok Mura fővárosába, Csandravatiba.
A félistenek az Úr Hari vezetésével elindultak Csandravatiba.
Amikor Mura a démonok vezetője meglátta a félisteneket, sok ezer más démon társaságában elkezdett szörnyen ordítani. Fegyvereik fényesen csillogtak. A gazdagon felfegyverzett démonok azonnal megtámadták a félisteneket, akik mind a tíz irányba menekülve, fejvesztve hagyták el a csatateret. Látva az Úr Hrisikésát, az érzékek urát a csatatéren, a dühös démonok mind rátámadtak fegyvereikkel. Ahogy megközelítették az Urat, aki kardot, korongot és botot tartott kezében, Ő azonnal átszúrta tagjaikat hegyes, mérgező nyilaival. Így sok ezer démon halt meg az Úr keze által.
Végül a démonok vezetője, Mura kezdett el az Úrral harcolni. Mura misztikus erejét használva minden a Legfelsőbb Úr, Hrsikésa által bevetett fegyvert hatástalanított. Sőt, ezek a fegyverek, mint virágok hullottak a démonra. Amikor az Úr látta, hogy semmilyen fegyverrel, sem amiket elhajított, sem amiket tartott - nem tudja legyőzni a démont, puszta kezével kezdett harcolni, mely olyan erős volt, mint az acél. Ezer mennyei éven keresztül küzdöttek, de aztán az Úr fáradtan Badarikasramába vonult, és ott az Úr Yogeshvara, a jógik közt a legnagyobb, az Univerzum Ura, Himvatiba, egy csodálatos barlangba vonult pihenni.
Ó Djanandzsaja, gazdagság elnyerője, ennek az óriási barlangnak csak egyetlen kijárata volt. Odamentem aludni, annyira féltem. Nem kell csodálkozni ezen, Pándu fia, mert a hatalmas harc rettentően kifárasztott. A démon követett a barlangba, és látva hogy alszom, így gondolkodott: - Még ma megölöm Harit, minden démon legyőzőjét.

Míg a démon ilyen terveket szövögetett, testemből egy gyönyörű szép fiatal lány jelent meg. Ó Pándu fia, ahogy Mura meglátta a különböző csodálatos fegyverekkel felfegyverzett lányt, készen állt az újabb harcra. A lány kihívását elfogadva, harcolni kezdtek, és Mura nagyon meglepődött mikor látta, hogy a lány milyen fáradhatatlanul harcol.
- Ki teremtette ezt a dühös, félelmetes nőt, aki olyan erőteljesen harcol velem, mintha az ég akarna rám szakadni? - gondolta a démon de tovább harcolt.
Hirtelen ez a fénylő istennő összetörte Mura minden fegyverét, és egy pillanat alatt megfosztotta szekerétől is. A démon puszta kezével akart rárontani, de a nő látva hogy a démon feléje rohan, mérgesen levágta a fejét. A démon a földre esett, és azonnal Jamarádzs birodalmába jutott. Az Úr ellenségeinek maradék serege minden reményét elvesztve, gyáván, a Föld alatti Patala világba vonult.
A Legfelsőbb Úr felébredve meglátta a halott démont a lábainál, és a szűzet, ahogy összetett kézzel a meghajlik előtte. Az Univerzum Ura döbbenten kérdezte: - Ki ölte meg ezt a szörnyű gonosz, erkölcstelen démont míg én aludtam? Könnyedén legyőzte az összes félistent, a Gandarvákat, a Marutokat, Indra társaságával együtt, sőt még a Nágákat, az alsó bolygók urait is. Még engem is legyőzött, ebbe a barlangba kényszerítve. Ki az aki ilyen könyörületesen megmentett, miután otthagytam a csatateret és fáradtan ebben a barlangban kerestem menedéket?
A szűz így felelt: - Én öltem meg a démont, miután megjelentem transzcendentális testedből. Ó Hari, kénytelen voltam harcba szállni vele, mivel álmodban akart megölni téged. Megértve szándékát ennek a szörnyetegnek, aki mind a három világot fenyegette, elpusztítottam, és ezáltal megszabadítottam a félisteneket minden félelmük okától. Én a Te maha-saktid vagyok, a belső energiád, aki minden ellenségedre félelmet hozok. Megöltem ezt a világokat fenyegető démont, hogy megvédjem a három világot. Miért vagy oly meglepett, kérlek beszélj.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: - Ó bűntelen, nagyon örülök, hogy te pusztítottad el ezt a szörnyű démont. A félistenek boldogok, szerencsések és gazdagok lehetnek általad. Mivel így megszabadítottad őket minden bajukból, elégedett vagyok veled. Kérhetsz bármit, teljesítem, minden kívánságod, bár ez nagyon ritka még a félistenek között is.
A szűz így válaszolt: - Ó Uram, ha elégedett vagy velem, és jótéteményedben szeretnél részesíteni, kérlek adj olyan erőt, mellyel a legnagyobb bűnöket is el tudom törölni arról az emberről, aki böjtöl ezen a napon. Azt kívánom, a jó érdemek fele szálljon arra, aki csak este eszik (tartózkodva a gabonától és a hüvelyesektől), és ennek is a fele arra, aki csak egyszer eszik napközben. Ezen kívül, ha esetleg valaki megtartaná a teljes böjtöt megjelenési napomon, miközben uralkodik érzékein, az Úr Visnu birodalmába jusson egy millió kalpa idejére, miután mindenféle örömökben részesült ezen a földön. Azt a jutalmat kérem kegyedből Uram Dzsanardana, hogy aki teljes böjtöt tart, vagy csak este eszik, vagy csak napközben egyszer, annak adj vallásos hitet, gazdagságot és végső felszabadulást.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így válaszolt: - Ó kegyes hölgy, amit kértél teljesül. Minden hívem, aki megtartja a böjtöt a Te napodon, híres lesz a három világban és végül velem lesz az én birodalmamban. Mivel te az én transzcendentális energiámból vagy, és a fogyó Hold tizenegyedik napján jelentél meg, legyen neved Ékádászí. Az a személy, aki Ékádászí napján megtartja a böjtöt, minden bűnét elégeti, és az én transzcendentális hajlékomba jut.
A fogyó és dagadó Hold következő napjai kedvesek nekem: Tritiya (a harmadik nap), Ashthami (a nyolcadik nap), Navami (a kilencedik nap) és Csaturdásí (a tizennegyedik nap), és ezentúl különösen kedves lesz Ékádászí (a tizenegyedik nap). Aki megtartja Ékádászí napján a böjtöt, nagyobb érdemben részesül, mintha bármely más napon böjtölne, vagy szent helyre zarándokolna, vagy bráhmanáknak adományozna. Nyomatékosan kijelentem, hogy amit elmondtam, az mind igaz.
Teljesítve a szűz kérését a Legfelsőbb Úr eltűnt. Ettől az időtől kezdve, az Ékádászí napja a legkegyesebb és a leghíresebb lett az egész Univerzumban. Ó Ardzsuna, ha valaki szigorúan megtartja az Ékádászít, minden ellenségét elpusztítom, és a legfelsőbb célt adományozom neki. Sőt ha bármelyik előírt módon tartja meg a böjtöt, minden akadályt elhárítok lelki fejlődése útjából, és az élet tökéletesedésének adományát ajándékozom neki.
Így Pritha fia, elmeséltem Ékádászí eredetét. Ez az egy nap örökre eltörli az összes bűnt. Ez a legkegyesebb nap az összes bűntől való megszabadulásra, és a tökéletesedést hozza el mindenki számára az egész Univerzumban.
Nem kell senkinek különbséget tenni a fogyó és a dagadó Hold Ékadasí napjai között, mindkettőt betartva nem kell megkülönböztetni őket Maha - Dvádásítól. Mindenki aki Ékádászí napján böjtöl felismerheti, hogy nincs különbség a két Ékádászí között, mivel ugyanabba a tithibe tartoznak.
Bárki aki követve az előírásokat, teljes böjtöt tart Ékádászí napján, eléri az Úr Visnu birodalmát. Mind dicső, aki az Úr Visnunak szenteli magát, és Ékádászí dicsőségével tölti idejét. Aki megfogadja, hogy semmit sem eszik Ékádászí napján, csak másnap, ugyanazon érdemben részesül, mint aki fehér ló áldozatot mutatna be. Efelől nincs semmi kétség.

Így szólt az Úr Brahmá Nárada Munihoz: - Kedves fiam, legjobb tanítványom, elmesélem neked a Haribódhiní Ékádászí dicsőségét, mely minden bűnt eltöröl, nagy eredményekkel jár, és elérheti a végső felszabadulást az a bölcs ember, aki meghódol a Legfelsőbb Úr előtt.
- Legkedvesebb a bráhmanák közül, a Gangeszben való fürdőzés eredménye csak addig számít valamit, míg el nem érkezik a Haribódhiní Ékádászí ideje. Ez az Ékádászí, mely a Kártika hó világos kéthete alatt következik be, sokkal tisztítóbban hat, mint az óceánban, egy szent helyen vagy egy szent tóban vett fürdő. Ez a szent Ékádászí hatásosabban törli el a bűnöket, mint ezer Asvamédha áldozat, vagy száz Rádzsaszuja áldozat.
Narada Muni így érdeklődött. - Ó apám, kérlek magyarázd el, milyen előnyökkel jár a teljes böjt az ékadási idején, vagy csak vacsora fogyasztása (gabonák és hüvelyesek kerülésével), vagy csak a napi egyszeri étkezés (gabonák és hüvelyesek kerülésével).
Az Úr Brahmá így válaszolt. - Ha az ember csak egyszer étkezik Ékádászí idején, az előző élete összes bűne eltörlődik. Ha csak vacsorát fogyaszt, előző két élete bűnei törlődnek el. Ha a teljes böjtöt betartja, az előző hét élete alatt felhalmozódott összes bűne eltörlődik.
- Ó fiam, aki komolyan betartja a Haribodhini Ékádászít, eléri mindazt, ami csak ritkán érhető el a három világban. Ha a szabályokat követve, csak egy kevéske jó tettet is végrehajt ezen a napon, a Suméru-hegyhez hasonlatos nagy eredményekre tehet szert. Akinek annyi a bűne, mint a Suméru-hegy, az mind semmivé tűnik ha betartja a böjtöt a Papaharíni Ékádászín (ez a Haribodhini Ékadási másik neve). Az összes bűn, melyet előző ezer életében halmozott fel, mind hamuvá ég, ha nemcsak böjtöl, hanem még ébren is marad az Ékádászí éjjelén.
-Ó Nárada, aki szigorúan betartja a böjtöt, eléri mind az említett eredményeket. Még ha csak egy kevés kegyes tettet is hajt végre a szabályokat követve ezen a napon, a Suméru-heggyel egyenértékű eredményre tehet szert, míg ha nem követi az Írásokban lefektetett szabályokat, hiába hajt végre rengeteg kegyes tettet, még csak egy kis eredményre sem tehet szert.

Aki nem mondja a Gájatrí mantrát háromszor egy nap; aki nem tartja be a böjtnapokat; aki nem hisz Istenben és kritizálja a védikus írásokat; aki azt hiszi, hogy a Védák csak kárt okoznak ha betartják őket; aki más feleségét élvezi; aki teljesen bolond és gonosz, és nem becsül semmilyen neki nyújtott szolgálatot; és aki másokat megcsal - az ilyen bűnös ember soha semmilyen vallási tettet nem hajt végre eredményesen. Legyen akár bráhmana vagy súdra, ha más férfi feleségét próbálja megszerezni, főleg ha az egy kétszer született felesége, állítólag nem jobb a kutyaevőknél.
- Ó bölcsek legjobbika, bármely bráhmana, ki egy özveggyel, vagy más férfi bráhmana feleségével létesít szexuális kapcsolatot, az romba dönti magát és egész családját. Bármely bráhmana, aki törvénytelen kapcsolatot létesít, nem fog gyermekáldással rendelkezni következő életében, és minden múltbéli eredményes tette el fog törlődni. Sőt, ha egy ilyen személy durván lép fel egy kétszer született bráhmanával vagy lelki tanítómesterrel szemben, minden spirituális eredményét, gazdagságát és gyermekét azonnal elveszíti.
Az a háromféle ember dönti romba minden eddigi jócselekedetének eredményét: aki erkölcstelen, aki egy kutyaevő feleségével hál, és aki az istentelen emberek társaságát keresi. Aki bűnös eberekkel társul, és lelki cél nélkül látogatja meg otthonaikat, az egyenesen az Úr Jamarádzs, a halál felügyelőjének birodalmába kerül.
Bármely bűnös gazember, aki egy szent embert bántalmaz, azonnal elveszti vallásosságát, gazdagságát, és érzékkielégítési lehetőségét, majd végül a pokol tüzén ég el. Bérki aki örömét leli szent emberek bántalmazásában, vagy aki nem akadályoz meg másokat ebben, nem jobb a szamárnál. Az ilyen gonosz embernek a szeme láttára pusztul ki családja.
- Kinek jelleme nem tiszta, aki csaló vagy szélhámos, vagy mindig másokban keres hibát, nem ér el magasabb célt halála után, még ha adományoz, vagy más kegyes tetteket hajt is végre. Ezért aztán tartózkodjunk a kedvezőtlen tettektől, és csak kedvezőeket hajtsunk végre, melyekkel elérjük a szenvedés elkerülését.
Annak a bűnei, aki kellő felkészültséggel elhatározza, hogy böjtölni fog Haribódhiní Ékádászín, eltörlődnek száz előző életére visszamenőleg. Aki böjtölésen kívül még éjszaka is fennmarad, határtalan érdemekre tehet szert, és halála után az Úr Visnu birodalmába jut, valamint ezer rokona, leszármazottja, előde is felszabadul. Még ha valamelyik ősapja bűnös ember volt, és a pokolban szenved, még az is gyönyörű lelki testre tehet szert és Visnu birodalmába juthat.
- Ó Nárada, még ha valaki egy bráhmana megölésének förtelmes bűnét követte is el, még az is felszabadul bűnének következményei alól, ha a Haribódhiní Ékádászín betartja a böjtöt és fennmarad éjszaka. Ezt az eredményt nem tudja szent helyek látogatásával, vagy szent fürdőkkel elérni, sőt lóáldozattal, vagy tehén-vagy arany adományozással sem.
Aki betartja a Haribódhiní Ékádászít, magasan képzett lesz és leszármazottjai híresek. Mint ahogy a halál biztos, a vagyon elvesztése is biztos. Tudva ezt, ó bölcsek legjobbika, az embereknek be kellene tartaniuk ezt a napot, mely oly kedves Harinak.
- A világ összes zarándokhelye a három világban felér azzal, aki ezen a napon betartja a böjtöt. Ezért a kezében korongot tartó Úr kegyének elnyerése érdekében, minden egyéb tettünkkel fel kellene hagynunk ezen a napon, meghódolni, és betartani a böjtöt.
Aki ezen a napon betartja a böjtöt, bölcs embernek tartatik, igaz jóginak. Aszkétának, ki fegyelmezi érzékeit. Egyedül ő élvezi helyesen a világot, ő ér el biztosan felszabadulást.
Ó, Náradadzsí, bárki aki ezen a napon böjtöl, többé nem kerül anya méhébe, és az Istenség Legfelsőbb Személyiségének igaz hívei feladnak minden más vallást, és meghódolnak ezen az Ékádászín való böjtölés előtt. Annak a nagy léleknek, aki böjttel tartja becsben ezt az Ékádászít, és fennmarad az éjszaka is, a Legfelsőbb Úr, Srí Góvinda maga törli el tetteinek bűnös visszahatásait, melyek teste, elméje és szavai bűnös visszahatásaként keletkeztek.
- Ó fiam, bárk aki szent helyen vesz fürdőt, adományt ad, a Legfelsőbb Úr neveit zengi, nemes tetteket és áldozatokat hajt végre és mutat be az Úrnak Haribódhiní Ékádászín, eltörölhetetlen eredményeket szerez. Aki az Úr Mádhavát első osztályú kellékekkel imádja ezen a napon, minden bűnétól megszabadul száz életre visszamenőleg. Aki helyesen imádja az Úr Visnut, és betartja a böjtöt, minden veszélytől megmenekül.
Ez az Ékádászí böjt annyira kedvében jár az Úr Dzsanárdanának, hogy azonnal visszaviszi a személyt a birodalmába, és odafele ez a híve megvilágítja tettével az Univerzum mind a tíz irányát. Aki szépségre és boldogságra vágyik meg kellene becsülnie a Haribódhiní Ékádászít, különösen ha az dvádasíra esik. Bűnei száz életre visszamenően, gyerekkori, fiatalkori, öregkori bűnei, lettek légyen azok szárazak vagy nedvesek - mind eltöröltetnek a Legfelsőbb Úr Govinda által, ha valaki odaadással betartja a Haribódhiní Ékádászít.
A Haribódhiní Ékádászí a legjobb Ékádászí.
Semmi sem elérhetetlen a világon annak, aki ezen a napon böjtöl, mert ez ételt, gabonát, gazdagságot, jó eredményeket ad, amellett, hogy minden bűnét eltörli, melyek a felszabadulás útjában állnak. Ezen a napon böjtölni ezerszer jobb, mint adományozni a Nap-vagy a Holdfogyatkozás napján.
Újra elmondom neked, Ó Náradadzsí, ha valaki szent helyen fürdik, zarándoklatra megy, áldozatokat mutat be, tanulmányozza a Védákat, az csak egy milliomod része annak az érdemnek, amit a Haribódhiní Ékadasí napján való böjtöléssel lehet elérni. Bármilyen érdemet ért el valaki életében, az semmivé lesz, ha nem tartja be az Ékádászít és imádja az Úr Visnut Kartika havában. Ezért állandóan imádd a Legfelsőbb Urat, Dzsanárdanát, és mutass be neki áldozatot. Így elérheted kívánt célodat, a legmagasabb tökéletesedést.
A Haribódhiní Ékádászín az Úr híve ne egyen más házában nem bhakta által főzött ételt. Ha mégis így tesz, csak egy sima telihold idei böjt eredményét éri csak el. Az írásokról szóló filozófiai beszélgetések kedvesek az Úr Visnunak Kartika havában, jobban mint az elefánt- vagy lóadományok, vagy drága áldozatok. Aki az Úr nevét énekli, vagy róla és kedvteléseiről hall, még ha csak egy sort is, olyan csodálatos kegyben részesül, mintha száz tehenet adományozott volna egy bráhmanának.

Ó Nárada, Kartika hónapja alatt, az embernek fel kell hagynia mindenfajta megszokott kötelességével, és minden idejét és energiáját annak szentelnie, hogy megnyissa magát a legfelsőbb Úr érzékelésen túli kedvteléseinek. Srí Hari dicsőítése e napon oly kedves az Úrnak, hogy ez az Ékádászí száz előző nemzedékre visszamenően felszabadít minden bűn alól.
Aki Kartika havában lelki témájú beszélgetésekkel tölti idejét, azt az érdemet éri el, mintha tízezer tűzáldozatot hajtott volna végre, ezáltal hamuvá égetve minden eddigi bűnös cselekedetét.
Aki hallgatja az Úr Visnuról szóló csodálatos elbeszéléseket, különösen Kartika hava alatt eléri azt az eredményt, mintha száz tehenek ajándékozott volna. Ó nagy szent, az az ember, aki az Úr Hari dicsőségét énekli ezen az Ékádászín, oly érdemet valósít meg, mintha hét szigetet adományozott volna.
Nárada Muni így kérdezte dicsőséges apját: - Ó Egyetemes Fenség, legjobb minden félisten között, kérlek, mondd el nekem, hogyan kell betartani ezt a legszentebb Ékádászít? Milyen érdemeket adományoz a híveknek?"

Az Úr Brahmá Válaszolt: - Ó fiú, aki be akarja tartani ezt az Ékádászít, Ékádászí reggelén korán fel kell kelnie, a brahma-muhurta órája alatt (napfelkelte előtt másfél órától - napfelkelte előtt ötven percig). Meg kell tisztítani a fogát, meg kell fürödnie egy tóban, folyóban, vagy saját kútjában.
Miután imádta az Úr Srí Késavát, figyelmesen hallgassa az úrról szóló szentírásokat. Így imádkozzon az Úrhoz: ,Ó Úr Késava, böjtölni fogok ezen a napon, ami oly kedves Neked, és holnap szent praszádammal foglak tisztelni. Ó Lótuszszemű Úr, ó Csalhatatlan, Te vagy az én egyetlen menedékem. Óvj meg engem, kérlek. '
Miután nagy szeretettel és rajongással elmondta ünnepélyes imáját az Úr előtt, az embernek derűsen kell böjtölnie.
Ó Nárada, bárkik, akik ébren maradnak az Ékádászí éjszakáján, szép dalokat énekelnek, dicsőítik az Urat, miközben eksztázisban táncolnak, elbűvölően játszanak hangszereiken, az Úr transzcendentális örömére, és az Úr Krisna Védikus irodalomban leírt kedvteléseiről beszélnek - az ilyen emberek most kétségtelenül messze eljutnak, a három világon túl, Isten örökkévaló lelki birodalmába.
Ezen az Ékádászín az embernek kámforral, zamatos gyümölcsökkel, virágokkal, különösen a sárga agaruval kell imádnia Srí Krisnát. Ezen a fontos napon nem szabad pénzkereséssel foglakozni. Más szóval a kapzsiságot fel kell cserélni a jótékonykodásra. Ezáltal korlátlan érdemmé változik minden veszteség. Sokféle gyümölcsöt kell felajánlani az Úrnak, és kagylóból tiszta vízzel meglocsolva, meg kell fürdetni a Múrtiját.

Mindezek a vallásos gyakorlatok, amikor Haribódhini ékadasín hajtják végre, tízmilliószor jótékonyabbak, mint máskor fürdőt venni szent helyeken, s adományozni.
Még az Úr Indra is csatlakozik környezetével, s felajánlja hódolatát egy olyan hívőnek, aki ezen a napon gyönyörű agasztja virágokkal imádja az Úr Dzsanárdanát. A Legfelső Úr Hari nagyon elégedett, amikor Őt agasztja virágokkal díszítik. Ó Nárada, felszabadulást adok annak, aki odaadóan, levelekkel vagy friss Tulaszi levelekkel és illatos virágokkal imádja Úr Krisnát ezen az Ékádászín, Kartika havában. Fiam, én fogom hamuvá égetni összes bűnét, bármit követett is el ezer születése alatt.
Bárki, aki csak látja Tulaszi Maharánit, megérinti Őt, elmeséli történetét, hódolatát ajánlja, imádkozik a kedvességéért, ülteti , imádjat, öntözi és gondoskodik Róla az Úr Hari környezetében élhet örökkön örökké. Ó Nárada, aki szolgálja Tulaszi Dévit ebben a kilenc folyamatban, boldogságot ér el a magasabb világokban, annyiszor ezer júga idejére, ahány gyökér és mellékgyökér nő egy fejlett tulasi növényen.
Amikor egy teljesen kifejlődött Tulaszi növény magokat hoz, sok palánta nő ezekből a magokból, és terjeszti szét ágait, leveleit és virágait, melyekből új magok nőnek, ágak és virágok, s ezek a virágok még több magot hoznak. Akik ily módon szolgálták Tulasi Dévit azok és azok ősapjai is az Úr Hari hajlékán fognak élni annyiszor ezer kalpa idejéig, ahány mag ilyen módon keletkezett a Tulaszi növényen.
Akik az Úr Késavát legkedvesebb virágával, kadambával imádják, könyörületet nyernek, s nem találkoznak Jamarádzzsal, a halál urával. Mi haszna annak, ha mást imád valaki, hiszen minden vágya teljesül annak, aki örömet okoz az Úr Harinak? Például, egy olyan hívő, aki bakula, asóka, és patali virágot ajánl az Úrnak, megszabadul nyomorúságaitól és gyötrelmeitől amíg a Nap és Hold létezik ebben a világegyetemben, s végleg felszabadulhat.
Ó bráhmanák legjobbika, az Úr Dzsagannáth kannera virággal való imádása annyi kegyet hoz a bhaktára, mintha négy júgán keresztül szolgálná az Úr Késavát.
Aki tulaszi virágot (mandzsarit) ajánl az Úr Srí Krisnának Kartika havában, több érdemet szerez, mintha tíz millió tehenet adományozott volna. Még a frissen nőtt fű odaadó felajánlása is százszor nagyobb eredménnyel jár, mint a Legfelsőbb Úr közönséges ritualisztikus imádata.
Aki a szamika fa levelével áldozatot mutat be az Úr Visnunak, megszabadul Jamarádzs, a halál urának markából. Aki az esős évszak idején csampakával vagy jázmin virággal imádja az Úr Visnut, soha nem tér vissza a Föld bolygóra. Aki csak egy egyszerű kumbhi virágot ajánl fel, kétszáz gramm arany adományozásával felérő eredményt ér el. Ha a ketaki virágából ajánl fel egy egyszerű sárga virágot, vagy almát a Garuda hátán lovagló Úr Visnunak, megszabadul tíz millió születés bűneitől. Ezen kívül, aki virágot ajánl az Úr Dzsagannáthnak, és száz levelet, melyet vörös és sárga szantálfa pasztával kentek be, bizonyára eljut Svédadvípára, messze túl ezen anyagi világ határán.
- Ó, bráhmanák legjobbika, Srí Nárada, az Úr Késava ilyetén imádata után, a Haribódhiní Ékádászí másnapján a böjtölő keljen fel korán, vegyen fürdőt, zengje Krisna szent nevét a dzsapáján, és ajánljon odaadó szolgálatot az Úrnak. A böjt megtöréseként először ajánljon praszádamot a bráhmanáknak, és csak az ő engedelmükkel egyen egy kis gabonát. Ezek után kedveskedjen a Legfelsőbb Úrnak azzal, hogy kedves bhaktáját, lelki tanítómesterét szolgálja, aki a legtisztább az Úr bhaktái között. Képességeihez mérten ajánljon neki ételt, ruhát, aranyat, tehenet, ami kétségkívül kedves a korongot tartó Legfelsőbb Úrnak.
Ezután a bhakta adományozzon tehenet egy bráhmanának, és ha elmulasztott betartani valamit a lelki életében, azt vallja be neki. Ezek után adományozzon pénzt. Akik vacsorát fogyasztottak Ékádászí napján, ajánljanak ételt egy bráhmanának.
- Ó fiam, ha valaki a tanítómestertől nem kért engedélyt a böjtölésre, vagy ha a nő a férjétől nem kért engedélyt, ajándékozzon bikát egy bráhmanának. A méz és a joghurt is megfelelő ajándék a bráhmanának. Aki ghí nélkül böjtölt, ajándékozzon tejet, aki gabona nélkül - rízst, aki a padlón aludt - ágyneműt, aki csendben maradt - csengőt, és aki szezámmagböjtöt tartott az aranyat adjon ajándékba, és ajánljon finom ételt egy bráhmana párnak.
Aki el akarja kerülni a kopaszságot, ajándékozzon tükröt, aki más levetett cipőjét hordja - cipőt, aki só nélkül böjtölt - cukrot adományozzon egy bráhmanának. E hónapban mindenki ajánljon fel ghí lámpát az Úr Visnunak vagy Srímatí Tulaszídévinek egy templomban.
Az Ékádászí böjt akkor teljes, ha a böjtöt betartó egy arany vagy réz tál ghít és ghílámpát ajánl fel egy képzett bráhmanának, és nyolc tál aranyat kendővel betakarva. Aki nem teheti meg ezeket az ajándékokat, legalább pár jó szóval ajándékozza meg a bráhmanát. Aki így tesz, biztosan eléri az Ékádászí összes eredményét.
Miután hódolatát ajánlotta, és engedélyt kért, a bhakta megeheti élelmét. Ezzel az Ékádászíval ér véget Csaturmaszja, így bármiről mondott le valaki ez idő alatt, azt ajánlja a bráhmanáknak. Aki ezeket a szabályokat követi, határtalan kegyben részesül, Ó királyok királya, és halála után az Úr Vászúdéva birodalmába jut. Királyom, bárki aki szünet nélkül betartja az egész Csaturmaszját, örök boldogságban lesz része, és többé nem kell megszületnie. Ha valaki azonban idő előtt megtöri a böjtöt, vagy megvakul, vagy leprás lesz.

Elmeséltem neked a Haribodhiní Ékádászí betartásának teljes folyamatát. Aki csak olvas vagy hall róla, olyan eredményekre tehet szert, mintha tehenet adományozott volna egy képzett bráhmanának.
Ezzel véget ér a Skanda Puránában a Karttika-szukla Ékádászí dicsőítése - melyet Haribódhini Ékádászínak vagy Devotthání Ékádászínak is neveznek.

Vakrésvara Pandit, a fa ötödik ága az Úr Csaitanja nagyon kedves szolgája volt, aki képes volt hetvenkét órán át szakadatlan eksztázisban táncolni.

MAGYARÁZAT: A Gaura-ganodésa-dípiká (71) elmondja, hogy Vakresvara Pandit Aniruddha inkarnációja volt, aki egyike Visnu négyes kiterjedésének (a Vásudeva, Sankarsana, Aniruddha és Pradyumna kiterjedéseknek). Hetvenkét órán át tudott megszakítás nélkül csodálatosan táncolni. Amikor az Úr Csaitanja Maháprabhu Srívása Pandit házában színdarabokban játszott, Vakresvara Pandit volt az egyik fõ táncos, s mindvégig szünet nélkül táncolt. Srí Govinda dása, az Úr Csaitanja Maháprabhu egyik oriyá bhaktája Gaura-krsnodaya címû könyvében beszéli el Vakresvara Pandit életét. Vakresvara Panditának számos tanítványa van Orisszában, és gaudiya vaisnaváknak nevezik õket, noha oriyák. E tanítványok közé tartozik Srí Gopálaguru és tanítványa, Srí Dhyánacandra Gosvámi is.
/C.C. Ádi-lila 10.17./

Vrindávan dász Thákur életéről meglehetősen keveset tudunk. Édesanyja, Nárájani Dévi, a Maháprabuval való találkozás következtében szinte beleőrült az istenszerelembe, megkapva az Úr kegyét. Később életet adott Vrindávan Dász Thákurnak, aki Nitjánanda utolsó tanítványa lett. Tanítómestere kérésére írta a Csaitanja Bhagavatát. Krisna Dász Kavirádzs a Csaitanja-csaritámrita Antja 20. 82.-ben „Vjászaként" dicsőíti, mivel Ő volt Nitjánanda legkedvesebb tanítványa, és Ő írta le legteljesebben Csaitanja Maháprabhu földi kedvteléseit, mint ahogy Védavászja a Bhágavatamban Srí Krisna kedvteléseit. Mamagacchiban Modadrumadvipában (Navadvipában) Nitai Gauranga és Srí Dzsagannáth múrtikat avatott be. Egész életében ott élt nőtlenül és csak kedves múrtijai imádatával foglalkozott. Vrindávan dász Thákurnak meglehetősen sok tanítványa volt, akik közül Gopinátha Brahmacsárí, Srí Késava Bhárati egyik leszármazottja a leghíresebb. Krisna kedvteléseiben Vrindávan dász Thákur Sríla Vjászadéva.
Szamádhija (síremléke) a 64 szamádhi területén található.