Sríla Bhakti Szundar Góvinda Dév-Gószvámí Mahárádzs Maui szigetén, Hawaiiban tartott leckéje - II. rész
Látván, hogy gyerekek érkeznek és felajánlást tesznek, megértvén, hogy milyen megvilágosodottak és miképpen vonzódnak a Krisna tudathoz, azt éreztem, ez teljes egészében Srí Krisna kegye. Megindító volt számomra. Ezek a kisfiúk nagyon lelkesen éneklik a Hare Krisna Mahámantrát és ez nem csak formalitás, ez a szívükből jön, ez őszinte. Nincs tudomásuk az anyagi világról és más dolgokról, de az apáikkal, anyáikkal és más hívekkel való társulás következtében inspirációt éreznek, hogy zengjék a Krisna Mahámantrát.
Olyan bűntelenek. Olykor szóváteszünk nekik dolgokat, hogy hozzászoktassuk őket a rendhez: "ez nem helyes, így nem cselekszik egy jó vaisnava ...”, de kik vagyunk mi, hogy ilyeneket mondjunk nekik? Alázattal, türelemmel és tisztelettel kell bánnunk velük.
De az alázat és a tolerancia nem azt jelenti, hogy ha valaki rugdossa Guru Mahárádzs fotóját vagy megüt egy vaisnavát a jelenlétemben, akkor én eltűröm ezt. Nem, nem ez a valós jelentése.
Az elme toleranciáját kell felhasználnunk minden ellen. Amennyiben túl sok zavaró dolgot látunk, első és legfontosabb kötelességünk, hogy távozzunk abból a környezetből, azokkal együtt, akikért felelősek vagyunk. El kell hagynunk az ilyen kapcsolatokat. Ily módon kell megvédeni önmagunkat és a gyermekeket. Ugyanakkor a gyerekeknek sok megfelelő inspirációt kell kapniuk és azt látom, hogy a nyugati világban megkapják ezeket.
Ausztráliában voltam és átéltem valamennyi bhakta és gyermek hangulatát, megszédültem a tapasztaltakon. Felvilágosultak a Krisna tudatban és olyan odaadóak! Adtak néhány fotót mindannyiukról, és ha meglátjátok őket, boldogok lesztek, mert megértitek, hogy milyen szeretetreméltóan éneklik a Mahámantrát és hogy mennyire felvilágosultak a Krisna tudatban. Tulajdonképpen ez a mi Gurudevánk gazdagsága.
Most a Guru tisztje nekem jutott. Mi az én feladatom? A Guru azt rendelte nekem: „Tedd ezt ...,” ezért ezt teszem. De ha a hamis egó előjön, akkor elbukom, ez kétségtelen: „Ó én egy nagyszerű Guru vagyok! Miért nem imádtok engem?” Számtalan példáját láttam már ennek. Ez nem vicces dolog.
Negyvenkét évig voltam Sríla Guru Mahárádzsal. Sehova nem mentem az ő szolgálatán kívül, de minden Guru eljött Sríla Guru Mahárádzshoz. Ez az én szerencsém, hogy láthattam nagyon sok dolgot a bizalmas kapcsolataikból és hogy miként adták meg másoknak a folytonos tiszteletet. Némely hangulatra általuk tettem szert.
Bármikor érkeztek a Mathba, mindig és nagyon kedvesen megadták a tiszteletet másoknak. Sríla Guru Maharádzsom az utolsó napjáig azt mondta, „Tanuló vagyok, nem mester. Ti is tanulók vagytok. Mindannyian a barátaim és tanulók vagytok, úgy érzem én is tanuló vagyok.” Ezt a tanítást kaptam Guru Mahárádzsomtól és ezt nem tudom elfelejteni. Tanuló vagyok. A követőinek a szolgája vagyok és próbálom szolgálni a híveit.
Eljöttem Indiából szolgálni a híveket. A hívek akaratából érkeztem a bhakták szolgálatára, hogy segítséget nyújtsak bárkinek, aki odaadó hangulatban van. Az őszinte keresők segítségére érkeztem, akik lelkesülnek a Krisna tudatért. Megpróbálok a segítségükre lenni.
Ha egy vak nem tud keresztülmenni az úton, mit kellene tennem? Meg kell fognom a kezét és átsegítenem: „Ó, gyere, most már át tudsz kelni.” Ily módon ez segítség másoknak.
om agnjána-timirándaszja gnjánándzsana-salákaja csaksur unmilitam jéna taszmai srí-guravé namaha
Minden feltételhez kötött lélek valójában vak. Nem képesek látni sem Srí Krisna formáját, sem transzcendentális kedvteléseinek világát. Nem látják, ezért ebben az értelemben vakok. Azt kutatják: „Hol van a gazdagságom? Hol a vagyonom?” Krisna az ő vagyonuk, de nem veszik észre. A következő példa található a Srí Csaitanja-csaritámritában.
„Hatalmas vagyonnak vagy a tulajdonosa, de nem tudod, hol található a házadon belül. Nem tudod, hogy benned van elrejtve. Ha nyugaton, ha keleten, ha északon keresed, nem találod. Ha ásol egy mély kutat, ott se találsz semmi kincset. De ha a házad keleti sarkánál kutatsz, ott megtalálhatod.” Ez egy ismert példa, aki érti tudja: „A gazdaságod önmagadon belül található. Próbáld felkutatni ily módon.”
Srinvantu visvé amritasja putráh. „Mi mindannyian a nektár fiai, a nektár óceán gyermekei vagyunk.” Ezért elengedhetetlen, hogy mindenki megtalálja gazdagságát és megértse, hogy az belül van, a szívében. Nagyon nagy segítség részünkre, ha valaki megmutatja, hogy miként tudjuk ezt felkutatni. Ez a Krisna tudat.
Ha tanítasz, ha tudást adsz át, a másik ember megpróbálja átalakítani életét a tudás szellemében, hogy felfedezze azt - és kialakítsa odaadó hangulatát.
Az első a sravanam, a hallás. Ha nagyon figyelmesen tudsz hallgatni, akkor tudsz majd énekelni, prédikálni – kírttanam. Akkor megérkezik a szmaranam, páda-szévanam, arccsanam, vandanam, dászjam, szakhjam és az átmanivédanam. Ez a kilenc legfontosabb dolog a gyakorlás folyamatában, meg kell próbálnod őket helyesen végezni. Táplálják a bhakti-latát, a bhakti virágát, az istenszeretet virágát. Próbáld meg felnevelni szívedben az odaadás virágát.
Kérdés: Sríla Mahárádzs, említetted, hogy Sríla Guru Mahárádzs arra kért, hogy olvasd a Srímad Bhagavad-gítát Sríla Szvámí Mahárádzs útmutatása mellett és ez a folyamat a helyes irányba vezetett téged. Kérlek, fejtsd ki ezt bővebben.
Sríla Góvinda Mahárádzs: Igen, szívesen elmagyarázom a következő példán keresztül. Mikor egy vasúti kocsi a megfelelő vágányon fut, nem fog letérni egy másik pályára vagy nem fog kisiklani. Tehát Sríla Guru Mahárádzs azt mondta: „Mikor nem vagyok itt, olvasd a Srímad Bhagavad-gítát Sríla Szvámí Mahárádzsal. Maradj a helyes úton!” Ez volt a tanácsa. Akkor nem adott több tanácsot nekünk, utasítása elegendő volt.
A Mathhoz való csatlakozásom napja óta, nagyon sok dolgot láttam Sríla Guru Mahárádzs kegyéből. Nagyon sok barátra tettem szert, akik mindannyian nagyszerű vaisnavák.
Sríla Szvámí Mahárádzs nagyszerű vaisnava volt és mikor kinyilvánította: „Góvinda Mahárádzs a fiam,” az nem volt egyszerű dolog. Akkoriban egy világhírű Guru volt. A Májápuri Csandradoj Mandir 1973-as ünnepi megnyitóján azt is elmondta az egybegyűlteknek, hogy engem a fiának tekint és Sríla Srídhar Mahárádzsot pediga Siksá Gurujának. A temploma megnyitó ünnepségén mondta ezt. Azt gondolom ez egyfajta tiszteletadás a részemre és roppant nagy szerencse, hiszen máskülönben nem is kaphattam volna ilyen tiszteletet. Tudom, hogy egy nagyon parányi és esendő lélek vagyok, és ezt mindig érzem.
Mikor Sríla Guru Mahárádzs át akarta adni a tisztségét, nagyon megijedtem. Nem akartam Guru lenni. Voltaképpen rendelkeztem valamennyi brahmanikus tapasztalattal. Brahmana családban születtem és a családom egy guru család volt. Az apám, nagyapám, dédapám, stb. guruk voltak. Egy ilyen családba születve tudtam, hogy mi egy Guru pozíciója. Ezért nem voltam türelmetlen, hogy elfoglaljam ezt a pozíciót és nem játszottam vagy színleltem másoknak ilyen dolgokat – ez nem az én természetem. Következésképpen kitértem előle: „Sríla Guru Mahárádzs, nagyon esendő lélek vagyok. Nem tudok Guru lenni most. Te vagy a Guru, kérlek, folytasd.” „Mikor leszel Guru?” kérdezte. „Meglátom, később.”
Több mint harminc év telt el így. De Sríla Guru Mahárádzs nagyon jól ismerte a törvényeket és azt mondta: „Miután átadom ezt a tisztséget számodra, és még élek két évig, akkor megszilárdul a pozíciód, másképpen jogi problémák merülhetnek fel.” Elmagyarázta, amennyiben valaki másnak tulajdont adományoz, mint ajándékot, akkor az indiai törvények értelmében ez csak akkor lesz biztosan a másiké, ha az illető legalább még két évig él.
Akkor Sríla Guru Mahárádzs azt mondta: „Nem fogok tovább maradni ebben a világban, ezért el kell fogadnod. Most. Ez az utolsó kívánságom. Ha nem fogadod el, holnap meghalok. Megértetted?”
Még három hónapot akartam várni, ezért azt mondtam: „Mahárádzs, nem valósítottam még meg mindent, kérlek,adj még három hónap időt.”
Sríla Guru Mahárádzs azt felelte: „Nem. Holnap után fel kell venned a szannjászát és el kell foglalnod a Math irányítását. Átadom neked, és ha azt mondod "Nem", akkor ma meg kell halnom.”
Azt mondtam Sríla Guru Mahárádzsnak: „Mahárádzs a kecskéd, az áldozati kecskéd vagyok. Ha le akarsz vágni, vagy el akarod vágni a torkomat, ez a te akaratod. Én készen állok. Mikor mondod meg mit kell tennem? Felkészültem az áldozatra.”
Sríla Guru Mahárádzs azonnal hívatta Srípád Krisna Sarana Prabhut és utasította: „Menj és hozd a papot. Holnap után, Góvinda Mahárádzs felveszi a szannjászát, és én minden jogot átruházok rá.”
Féltem átvenni Sríla Guru Mahárádzs tisztségét. Nem akartam Guru lenni. Elképzelhetetlen volt számomra, de nem utasíthattam vissza. Tudtam mi egy Guru felelőssége, ezért ijedt voltam.
Mikor Sríla Guru Mahárádzs átadta a tisztjét, attól a naptól kezdve azt gondoltam, hogy alázatosnak, béketűrőnek kell lennem és mindenkinek meg kell adnom a tiszteletet. Ezek a legfontosabbak, amelyekre szükségem van. Tudnom kell, hogy Sríla Guru Mahárádzs szolgájának, a szolgájának a szolgája vagyok.
Mi a szannjásza fogadalom és mi a szannjászik tridandajának a jelentése? A jelentése: „a testemmel, a beszédemmel és az intelligenciámmal a Gurumat szolgálom.” Ígéretet teszek erre és elfogadom a tridandát, ezáltal mindig emlékeztetve leszek a szolgálatomra.”
Így megígértem Sríla Guru Mahárádzsnak: „Szolgálni foglak a testemmel, az intelligenciámmal és szolgálatodra leszek a beszédemmel. Ezt a "büntetést" adom magamnak. Ezt a fogadalmat teszem előtted és az áldozati tűz előtt.” Ez a tridanda szannjásza. Szannjásza nem azt jelenti, Guruvá válni. Valójában azt jelenti: „Teljes energiámmal szolgállak, egyetlen pillanatomat sem töltöm más cél érdekében.” Ez az igazi szannjásza.
„Krisna és a hívek szolgálata által kell átkelnem az illuzórikus világon és csatlakoznom a transzcendentális szolgálat világához, az odaadás síkjához. Oda kell belépnem.” Ez a szannjásza fogadalom, és ez a szannjásza valódi jelentése.
Napjainkban láthatjuk, hogy sok szannjászi azt gondolja: ”Felvettem a szannjászát, mostantól engem szolgáljatok.” De nem ez a szannjásza jelentése. Sőt, inkább a szannjászinak kell szolgálnia mindenkit.
A szolgálat abból áll, hogy ha bárki szeretne csatlakozni a közösségünkhöz, és nekem van néhány szem magom a bhakti latá növényének kincséből, odaadom neki. Látjuk, hogy ha valaki csatlakozni akar, hogy az valóban őszinte kereső-e. Elengedhetetlen, hogy lássuk és észrevegyük az őszinteséget és hitet, máskülönben, ha illetékteleneknek adom át a bhakti latá kincsét, magam is elpusztulok.
Tízféle námáparádha van. Az egyik, hogy nem adsz olyannak tanácsot a Harináma éneklésével kapcsolatban, akinek nincs hite. Verseket költöttem a tíz sértésről. Az első így hangzik:
„A szentek ereje és kegye által a szent Nevet az egész világon éneklik. Örökké elmerülnek a Szent Név zengésében. Soha ne sértsd meg őket, mert az sértés a szent Név ellen. Krisna neve és Krisna Önmaga ugyanaz, ezért ha megsérted azokat, akik prédikálják a dicsőségét, a Név nem lesz elégedett veled és nem fog megjelenni a szívedben.”
„Ne adj olyannak tanácsot,akinek nincs hite a Harináma éneklésében.”
Megfigyelhetitek, hogy a hit mindenhol szükséges. Ha a mohamedanizmus, a kereszténység, a buddhizmus vagy Konfucius követője vagy, akkor is szükséged van hitre. Ha odaadó és hit.
A legeslegszükségesebb dolog a hit. Ha valakinek van hite és őszinte kereső, megpróbálok neki segítséget adni és ez nekem is segítséget ad.
Az igaz Guru mindig érzi: ”A tanítványom valójában nem is a tanítványom, hanem a Gurum, aki a tanítványom formájában jelent meg, hogy tanítson engem.” Ha ezek az érzések felmerülnek a Guruban, akkor Ő igaz Guru. Továbbá azt érzi: „Ha tanítványom előtt helytelenül cselekszem, akkor ő is helytelenül fog cselekedni, így a szavaim nem válnak hasznára; ezért hibátlannak kell lennem.”
Mielőtt felvettem a szannjászát és mielőtt átvettem ezt a tisztet, nagyon indulatos személy voltam. Természetemből fakadóan nem tudtam tolerálni semmi rosszat. Ha bárki hazudott, közvetlenül megbüntettem, ez volt a korábbi természetem. De amikor Sríla Guru Mahárádzs átadta nekem a Guru szolgálatot, elhagytam a rossz természetemet. Megpróbáltam követni Sríla Guru Mahárádzs utasításait és én is ezeket az útmutatásokat adom át barátaimnak és a tanítványaimnak.
Ha én magam alázatos vagyok, akkor másnak is tudom mondani: Légy alázatos. De ha nem vagyok alázatos, akkor milyen alapom tanítom alázatosságra? Ha nem adok tiszteletet másoknak, miként tudom ezt továbbadni másnak? Ezért amikor a mester pozíciójában vagyok, szolgálnom kell a tanítványokat, és ez nekem is javamra válik. Ez a legfontosabb és legfőbb dolog a Krisna tudat útján.
Most vessünk egy pillantást arra, hogy mennyit fejlődtünk a saját Krisna tudatunkban. Minden úton kell, hogy legyen fejlődés. Nagyon dicső guruim vannak, mint Sríla guru Mahárádzs és Sríla Szvámí Mahárádzs. Mindketten Sríla Prabhupáda Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákura vonalában vannak, aki nagyon jó szívű volt. El sem tudjuk képzelni, milyen nagylelkű volt.
Egy napon a következő incidens történt. Sríla Prabhupáda Szaraszvatí Thákura egy központot szeretett volna alapítani Londonban. Javasolta, hogy legyen egy diákszálló is, ahol az indiaiak és a külföldiek is meg tudnak szállni. Ott lenne lehetőség arra, hogy kapjanak némi táplálékot és halljanak a Krisna tudatról is nyugodt körülmények között. Ezáltal barátokra tehetünk szert a diákok köréből. Sríla Prabhupáda kijelentette, hogy amennyiben szükséges, a saját jellegű ételükkel –hússal- szolgáljuk ki őket egy étteremből. A legfontosabb dolog az, hogy jöjjenek és próbálják meg megérteni a mi koncepciónkat. Az álláspontja az volt, hogy ha építünk egy nagy diákszállót, ahol körülbelül ezer fő tud lakni, és ha abból tíz fogja követni a Krisna tudat útját, akkor már sikeresnek érezhetjük magunkat. Miért? Mert az nagyon ritka dolog, hogy valaki csatlakozzon a Krisna tudathoz. Ez volt a javaslata, hogy nyerjük meg a fiatalok ragaszkodását, így elébe ment a tiszteletüknek.
Sríla Guru Mahárádzs egy nagyon emelkedett, India szerte híres brahminikus családból származott és kezdetben nagyon ragaszkodott a brahminikus szabályokhoz. Mikor Sríla Prabhupáda Szaraszvatí Thákura megemlítette a hús felszolgálásának lehetőségét, Sríla Guru Mahárádzs leült és azt mondta neki, „Ó Sríla Prabhupáda, elvesztjük a tekintélyünket, ha nem vegetáriánus ételt hozunk az étteremből.”
Sríla Prabhupáda Szaraszvatí Thákura azt felelte: „El fogunk mindenkit látni vegetáriánus étellel, de ha valaki nem tudja tolerálni a tiszta vegetáriánus ételt, akkor meg kell próbálnunk kielégíteni az igényeit.” Megmutatta, milyen nagyfokú toleranciával rendelkezik.
De Sríla Guru Mahárádzs azt mondta: „Mi vaisnavák vagyunk. Ha ezt csináljuk, mindenki gyalázni fogja a missziónkat és az nem tesz jót a hírnevünknek.”
Sríla Prabhupáda Szaraszvatí Thákura azt válaszolta: „Ezer születéssel ezelőtt én már megfontoltam ezt a kérdést, és így döntöttem.”
Ezzel Sríla Prabhupáda Szaraszvatí Thákura mondott valamit. Hallván ezt, Sríla Guru Mahárádzs tisztán megértette szándékát: Mindig Vaikuntha-vrittin belül kell maradnod. Hangulatod mindig a teljes szolgálói hangulat legyen, akkor bármit fel tudsz használni Krisna szolgálatára.
Ha minden felhasználható Krisna szolgálatára, akkor miért tanácsolta Sríla Szvámí Mahárádzs, hogy kövessük a négy szabályt, és honnan kapta ezeket a szabályokat? Elmagyarázom.
Ezen négy elv a Srímad Bhágavatamban található. Valójában nem négy, hanem öt: djútam, pánam,strijá, suná és dzsáta-rúpam. De vajon miért kerülte az utolsó, az arany említését Sríla Szvámí Mahárádzs?
A pénz a legnagyobb probléma a feltételekhez kötött lelkek számára. Mindent megkapnak a pénzükért: szerencsejátékot, italt és mámort, tiltott nemi életet és az állatok megölését – a húsevést. Kálinak négy helyszínen szabad élnie Paríksit Mahárádzs engedélyével.
A szerencsejáték, mámor, tiltott nemi élet és az állatok lemészárlása nem létezik Paríksit Mahárádzs királyságában, ezért Káli rettegett az életéért. Megkérte Paríksit Mahárádzsot, hogy engedje ott is élnie, ahol pénz van.
A király beleegyezett: „Rendben, neked adom azt a helyet is. Ott élhetsz, ahol az arany és a pénz van. Ily módon Káli öt helyen van jelen, ezért valójában öt szabály van, de Sríla Szvámí Mahárádzs nem hangsúlyozta az ötödiket, a pénzt. Fontos megérteni a miértjét, el tudom mondani a magyarázatát, ezért jöttem ide.
Sríla Szvámí Mahárádzs mindig mondta: "Próbáld Krisnát szolgálni minden áron. Próbálj pénzt gyűjteni minden áron, és felhasználni azt az Ő szolgálatában.”
Tudta, hogy milyen úton érkezik a pénz a misszióba, de felemésztette az összes mögötte lévő bűnt. Nem fejtette ki a képzetleneknek, hogy mennyi bűn tapad a pénzhez, de Ő képes volt rá, hogy feleméssze az összes bűnt. Ilyen energiával rendelkezett.
Nem utasított arra, hogy ne hozzunk pénzt. Inkább azt tanácsolta: „Menj, prédikálj, és végezd a könyvosztást. Mindenhol szükség van pénzre, máskülönben nem lehetséges prédikálni, ezért gyűjts pénzt.”
Ragaszkodott az elvhez és megvolt a képessége, hogy keresztül is vigye. Azt jelenti, hogy ő egy Saktyávása-avatára. Nityánanda Prabhu energiájának az inkarnációja, így képes minden bűnt felemészteni.
Azt mondta: „Minden Krisnához tartozik, ezért szolgáld őt minden szempontból és minden módon. Mindent felhasználhatsz Krisna szolgálatára.” Így nem ébresztett reménytelenséget másokban.
Tudta, hogy nagyon nehéz dolog a pénzt kezelni, ezért ezt magára vállalta. Megmondta, mit tegyünk vele. Bármi bűnös dolog tapadt a pénzhez, Ő elvette.
Ha megpróbálod az Úr Jadzsnát, Krisnát szolgálni teljes erőddel egy igaz Gurun vagy egy igaz vaisnaván keresztül, nem érhet semmilyen anyagi visszahatás. De ha nem veszel részt a szolgálatban, a visszahatásokat el kell szenvedned.
Sríla Szvámí Mahárádzs eljött Indiából nyugatra, hogy terjessze a Krisna tudatot, mindenütt az anyagi világban és tudta, hogy ehhez pénz szükséges. Ez lényeges.
Tudta, ha azt mondja a tanítványainak: "Ne érj a pénzhez, mert Kali lakik benne", akkor azzal akadályozza a prédikációját. Nyugaton senki nem volt képes prédikálni, csak Sríla Szvámí Mahárádzs vállalta ennek felelősségét. Ez volt tulajdonképpeni vágya.
Eltérően Sríla Szvámí Mahárádzstól, Sríla Guru Mahárádzs nagyon szerényen folytatta a prédikációját. Nem akarta, hogy a missziója hatalmas legyen. A Srí Csaitanja Száraszvat Mathban akart maradni anélkül, hogy bárhová menne. Nem akart sok épületet építeni. Egy vágya volt, csak egy épület a Múrtiknak, amelyben van egy rész egy szobával magának és egy szoba a vendégeknek. Ez volt a vágya, de amikor engem tanított, elvárta tőlem, hogy szolgáljam a híveket.
Sok bhakta kezdett jönni keletről, nyugatról, délről és északról és Sríla Guru Mahárádzs azt mondta, „Ez a misszió hatalmasra kezd növekedni. Határokat kellene szabnod benne.”
Nagyon lelkes voltam, látva, hogy mindenki vonzódott Sríla Guru Mahárádzs tanításához, ezért azt mondtam Sríla Guru Mahárádzsnak: „Minden kötelezettséget magamra vállalok, ne aggódj. Ha megadod a hozzájárulásod, én szolgálni fogom őket.”
Azt válaszolta: „Nem tudsz angolul, hogy akarod szolgálni őket?”
Azt mondtam: „Mahárádzs, a kegyed által az angol eljön hozzám. Nem kell angolul tanulnom. Kegyed által mindent megkapok, ezért nem aggódom emiatt.
Ily módon a Srí Csaitanja Száraszvat Math növekedett és Sríla Guru Mahárádzs kegyéből, valamint a ti szeretetek által most mindannyian lehetőséget kaptunk, hogy beszéljünk a Krisna-tudatról Sríla Guru Mahárádzs tanítványi láncában itt Hawaiiban.
