Miért jöttem ide Nyugatra? Sokszor gondolkodtam rajta. A bhakták sok pénzt költöttek világkörüli utamra. Nem tudom mennyit, de talán túl sokat. Akárhogy is, adnom kell valamit cserébe barátaimnak, hittestvéreimnek, a bhaktáknak és az őszinte istenkeresőknek. Adnom kell valamit, de mit is ajándékozhatnék? Csak utat tudok mutatni, amelyen igazgatni tudom őket.
Ha bárkinek kérdése vagy hiányossága, esetleg kétsége van a Krisna tudatossággal kapcsolatban, megpróbálom megválaszolni. Megpróbálok megfelelő szellemi táplálékot nyújtani, és remélem, könyörületesek lesznek hozzám. Ez az én gazdagságom, ezért érkeztem egyenesen Navadvípból.
Tudom mi a Guru helyzete. A guruság nem laghu, nem könnyű feladat. A Guru pozíciója soha nem volt könnyű. Én egy nagyon parányi és feltételekhez kötött lélek vagyok, hogyan is adhatnék tanácsot másoknak? Szerencsémre ezt a típusú szévát kaptam. Nagyon nehéz széva és nagyon nehéz folytatni.
Először is el kell hárítanunk az egó támadásait. Az egó nagyon ártalmas a gyakorló részére. Az írásokban ez áll:
ahankára- nivrittánám késavó nahi dúragah ahankára-jutánám hi madhjé parvata-rásajah (Brahma-vaivarttaPurána)
Krisna mindenkihez közel van és nagyon kedves mindnyájunkhoz, de akkor miért nem érezzük jelenlétét a szívünkben? Meg kell keresnünk ennek okát. Egy kiváló Gurutól megkaptuk a Harináma Mahámantrát, de milyen mértékben haladunk a fejlődésben? Ezt szükséges átgondolnunk.
Egy iskolás minden héten vagy minden hónapban kap jelentést a fejlődéséről, amelyet megmutat a szüleinek: „Tessék, ez a bizonyítványom". Hasonlóképpen, huszonnégy óra telik el minden nap, de mi a mi bizonyítványunk a Krisna tudatban? Van egy ragyogó gurunk, Sríla Guru Mahárádzs és egy csodálatos gurunk, Sríla Szvámi Mahárádzs. Ők világszerte ismert guruk, és mi kapcsolatba kerültünk velük. Kétségtelenül nagyon szerencsések vagyunk, de a bhakti lata milyen magját kaptuk meg tőlük? És azt vajon gondosan elültettük? Vajon szépen fejlődik és virágzik? Jelen van a szívünkben, de tudjuk-e, hogyan fejlődik. Ez is az önmegvalósítás egy formája.
Ez Sríla Guru Mahárádzs és SrílaSzvámi Mahárádzs üzenete, ha már összejöttünk itt ezen az összejövetelen, beszéljük meg, mennyit is fejlődtünk a Krisna tudat folyamatában? Amennyiben nem fejlődtünk megfelelően, hol a probléma? Nagyon fontos ezt megtudnunk. A Szentírások kijelentik, hogy Krisna mindenki szívében és mindenben ott él. A Szentírások azt mondják lehetséges meglátni Krisnát, mivel Ő mindenhol jelen van. De miért nem tapasztaljuk jelenlétét állandóan a szívünkben?
Az egyik legnagyobb elénk tornyosuló akadály - az egónk. Függetlenek vagyunk, szabad akarattal rendelkezünk, így a szabadságunkon keresztül az egónk is növekszik. Bizonyos szempontból a szabadság nagyon jó, például szabad a nyelvünk és megízlelhet sok fantasztikus ízt. Ízlelhet számos kiváló praszádamot, édességeket és mézet. De a nyelvünknek megvan a szabadsága ahhoz is, hogy keserű dolgokat ízleljen.
Krisna azért adta a nyelvet és az összes érzéket, hogy szolgálják Őt, de jelenleg nem erre használjuk. Buzgón fejlesztjük magunkat, mint az egó pilléreit, de ily módon gátoljuk is magunkat a komoly fejlődésben. Ezért elkerülhetetlen, hogy az egót eltávolítsuk magunk és Krisna közül. Krisna és köztünk egyetlen dolog áll - az egónk. Rendkívül ártalmas a jelenléte. El kell távolítanunk. De mit is jelent az egó?
Mire van mindenkinek szüksége? Valamilyen rangra - mindenhol ezt látjuk. De ismernünk kell jelenlegi helyzetünket, egyébként nem leszünk képesek megérteni a Krisna-tudatot. Ha nem merülnek fel bennünk ilyen kérdések, akkor nem tudjuk megvalósítani a Krisna-tudatot az életünkben.
Mit mondott Maháprabhu, aki Srí Srí Rádha Krisna Önmaga? Páratlan szerencsénkre, megjelent ebben az anyagi világban, ez kétségtelen, de igazából azért jött, hogy megízlelje a legfőbb odaadás hangulatát. Meg akarta ízlelni milyen játék zajlik Krisna és a bhaktái között.
Krisna játszik a gópikkal, és ott minden a környezetét szolgálja. Krisna játéka olyan, mint az óceán hullámzása. Tökéletes boldogság és öröm jellemzi. Tökéletes istenszerelem, extázis és nektár. Krisna lílájában szüntelenül játszanak a hullámok.
Krisna azon szerető lelkekkel él, akik minden energiájukkal minden tekintetben őt szolgálják. A Krisna koncepció érett teizmus. Ezek a szerető lelkek minden energiájukkal Őt szolgálják, és a négyféle raszában örök játékukat folytatják Vele.
Valaki úgy érzi: „Krisna szolgájának, a szolgájának a szolgája vagyok." Valaki más így érzi: „Krisna a barátom, Krisna és én egyelőek vagyunk. Együtt játszhatunk." Egy ilyen személy társaival együtt kicsalogatja Krisnát az otthonából és együtt mennek a mezőre vagy egy barlangba játszani. Ők a tehénpásztor fiúk, és sokféleképpen játszanak Krisnával. Mások azt gondolják: „Krisna a fiam," ők a vátsalja-rasza hangulatában nyilvánítják ki rendkívüli szeretetüket. Mások a legfelsőbb raszábana madhura raszában, az Isteni házastársi és szeretői viszony eksztázisában vannak.
Krisna nem születik meg egy több anya méhéből, de ők azt gondolják, „Krisna az én fiam." Még a tehenek is azt gondolják, „Krisna az én fiam."
A Srímad Bhagavatamban is láthatjuk, hogy az összes rasza nagyon eksztatikus és örömteli hangulatban játszódik Vrindávanában.
Krisna játszik a fuvoláján, ezáltal mindenki kapcsolatba kerül vele a fuvola hangján keresztül. Mikor Krisna a fuvoláján játszik, Jasodá Anya és más hölgyek anyai érzéseikkel azt gondolják, „Krisna éhes. Valami ennivalót óhajt." Krisna tehénpásztor barátai azt gondolják, „Krisna velünk akar játszani, rajta induljunk! Krisna a fuvoláján játszik és bennünket hív". Ily módon a fuvola hangja örökké fenntartja a kapcsolatot a környezetével.
Ha hirtelen a fuvola hangja túlárad azon a síkon és eljut mindenhová, mindenki tanácstalanná válik, mint például Brahmá. Brahmá azt gondolta: „Ez nem az én énekem! Én vagyok a teljes Univerzum teremtője, de ez nem az én hangom. Honnan jön ez a hang?"
Anantadévának kígyó formája van és a bolygók a fején helyezkednek el. Az egész Univerzumot a fején tartja, de amikora hatalmas Anantadéva meghalja a kiáradó Isteni Dallamot, ő is összezavarodik,és a fejét forgatja.
A teljes Univerzum zavarttá válik és próbálja megfejteni, honnan érkezik ez a dallam. És nem csak a mi Univerzumunk,hanem a többi Univerzum is. A dallam néha más világokba is eljut, mint a villámlás, amely az égbolton keresztülcikázik, fénybe borítva azt egy pillanatra.
De Krisna csak játszik. Krisnának nincs ideje azon gondolkodni, hogy valójában ki Ő. Örökké elmerül bhaktái szerelmében és szeretetteljesen játszik Vradzsadhámban, Vrindávanában. Ez az Ő kedvtelése: atulja-madhura-préma-mandita-prija-mandalah.
Transzcendentális országában örök a szolgálat, és mi ebbe a folyamatba kapcsolódunk be. Srí Guru Mahárádzs nagyon szép példázatot mondott arról, miként kapcsolódunk mi ehhez a világhoz:kapcsolatunk olyan, mintha egy távcsövön keresztül néznénk. Nem láthatjuk hány csillag van az égen, mert az egyik csillagot este nem látjuk, a másikat nappal. De egy teleszkópon keresztül valamennyit láthatjuk, és egy hatalmas távcső még többet mutataz egészből.
A transzcendentális tudás a Guru-parampara „teleszkóp rendszerén" száll alá. Valójában az a sík az otthonunk, menedékre lelhetünk benne, de csak szolgálattal és vágyódással léphetünk be. A vágyódás és szolgálat hangulatán keresztül tudunk eljutni oda. Az a sík transzcendentális és végtelen.
Krisna bárhol és bármikor képes megjelenni akarata által. Mi nem tudjuk irányítani. Mikor egy hangya szalad el előttem a padlón, ő nem tudja, hogy én itt ülök, de ha megérintem, azt "gondolhatja": "Valami megérintett engem". Az érintés az én akaratomtól függ, nem az övétől. Vissza tudom húzni az ujjamat és a hangya nem fog tovább érezni. Ez hasonló a transzcendentális tudáshoz, amely alászállt az anyagi világba, de mindez függ annak a végtelen világnak az akaratától.
Olvashattátok Sríla Guru Mahárádzs egyik könyvében, hogy valaki megkérdezte tőle: „Ha a véges képes megérteni a Végtelent, hogy lehet Ő mégis Végtelen?" Sríla Guru Mahárádzs az válaszolta: „Ha a Végtelen nem tudja megismerhetővé tenni magát a véges számára, akkor nem Végtelen!".
A Végtelennek abszolút jogában áll bármit cselekedni, ezért Önmagát is képes kinyilatkoztatni. Lehet, hogy mi nagyon parányi lelkek vagyunk, de Ő meg tudja magát mutatni nekünk, de ez az Ő akaratától függ, ezért szükséges, hogy magunkra vonjuk a figyelmét. Az Ő „akarata" az Ő kegyelmét jelenti. Csak próbálhatjuk magunkra vonni könyörületét, másképpen ez nem lehetséges.
Nem tudunk közvetlenül egy király elé járulni. Ha a királyhoz akarunk menni, először is kérelmet kell benyújtanunk, azonosítani kell magunkat és tudtára kell hozni kívánságunkat. Kérelmünk egy hivatalnokhoz kerül, később egy másikhoz és egy következőhöz. Ily módon tudomást szereznek rólunk, és amikor kérelmünk elfogadásra kerül, találkozhatunk a királlyal. Ez az eljárás, ezzel találkozhatunk mindenhol, nemcsak királyi környezetben. Ez vonatkozik arra is, ha a miniszterelnökkel szeretnénk találkozni vagy hivatalának bármelyik miniszterével. Hasonlóképpen, amikor a Krisna-tudatosság folyamatához szeretnénk csatlakozni, elengedhetetlen, hogy pontosan kövessük a megfelelő megközelítési útvonalat. Sríla Guru Mahárádzs ezt a „megfelelő csatornának" hívta. Amennyiben a megfelelő csatornán közelítünk, könnyedén eljuthatunk a transzcendentális világba és képessé válunk meglátni, mi történik ott. Innen ezt nem érthetjük meg, de a transzcendentális világ képes megmutatni magát a szívünkben. Milyen úton kaphatjuk meg a Krisna-tudatotosságot?
atah srí-krisna-namadi na bhavéd grahjam indrijaih szévonmukhé hi dzsihvadau szvajam éva szphuratj adah
Ha nem tudjuk tökéletesen kiejteni a Krisna-námát, akkor hogyan zengjük azt? A szentírások és a szentek mindannyian azt mondják, hogy a Krisna-náma és Krisna nem különböznek egymástól, a Teste transzcendentális test, játszótere transzcendentális játszótér, és amikor Harináma formájában jelenik meg, annak is transzcendentálisnak kell lennie. Akkor hogyan tudjuk mégis vibrálni a Hare Krisna Mahámantrát ezzel az anyagi nyelvünkkel?
Na bhavéd grábjam indrijaih. Indrija jelentése, az érzékek: a nyelv, szemek, fülek, orr és bőr. Ezen az öt szerven keresztül érzékelünk. De az érzékeink mind anyagiak, így hát miként tudjuk vibrálni és érzékelni a transzcendentális Harinámát? Ez semmiféle anyagi módon nem lehetséges. Ha azonban szert teszünk a Harináma transzcendentális forrására, elültetjük szívünkben, és megfelelő módon tápláljuk, akkor elkezd növögetni ott. Mikor a Legfelsőbb felfedi magát, akkor csak transzcendentális érzékszervekkel lehet meglátni, ezért az érzékeinknek át kell alakulniuk, hogy képesek legyenek érzékelni a Harináma játékát.
Sríman Maháprabhu azt mondta, hogy a Harináma Önmaga fog megjelenni a szívünkben és érzékelni fogjuk a jelenlétét. Képesek leszünk érezni az örömöt, a boldogságot és az eleven eksztázist. Mindent érzékelni fogunk.
Szükségünk van megfelelő kapcsolatra, de ezt el kell ültetni szívünkben. Ezt a magot megkaptuk, a mi feladatunk, hogy elültessük és óvva védjük. A labda nálunk van, hogy gólt tudunk-e rúgni vagynem, ez csak az rajtunk múlik.
A képesség az alázat, a tolerancia és mások tiszteletén keresztül érkezik. Maháprabhu kinyilvánította, hogy ez a képesség azt jelenti: sértés nélkül zengjük a Hare Krisna Mahámantrát, akkor meg kell jelennie a szívünkben. Tíz féle sértés létezik, mind nagyon veszedelmesek.
A legfőbb akadályunk az egónk. Ha nem távolítjuk el először az egónkat, hogyan is mantrázhatnánk? Követnünk kell Sríman Maháprabhu négy tanácsát, hogy az egónk eltűnjön és a többi akadály is megszűnjön. Sríman Maháprabhu tanácsa a következő:
trinád api szunícséna tarot api szahisnuná amániná mánadéna kírttaníjah szadá harih
„Ha alázatosabb vagy a fűszálnál, türelmesebb egy fánál, és megfelelő tiszteletet adsz másoknak anélkül, hogy azt magadnak kívánnád, méltó vagy arra, hogy szüntelenül az Úr Hari dicsőségét zengjed."
Mindenekelőtt tudnunk kell, kik vagyunk, mi a jelenlegi helyzetünk, továbbá alázatosnak kell lennünk - így nem tud kifejlődni az egónk. taror api sahisnuna azt jelenti, légy béketűrő, mint egy fa. Ha levágod egy fa ágát nem fog és nem tud védekezni. Minden a te akaratodtól függ, de egy fa barátként bánik veled. Ha levágod az ágait, a jövő évben ugyanúgy gyümölcsöt terem. Nem hagy fel jóindulatával.
Miként kerül erre a világra az ellenségeskedés? Mindenki úgy érzi, pozícióra van szüksége, hogy mindenkit maga alatt tudhasson: ez az egó. De amennyiben mindenkit megfelelő tiszteletben részesítünk, még azokat is, akiknek nincs méltósága, meg lesznek elégedve velünk. Ezért, ha igazából alázatossá tudunk válni, toleránsakká másokkal szemben, nem csak szóban, de a valós lényünkben is, akkor nem fognak velünk ellenségként bánni. Mindenki a barátunkká válik, és ha megadjuk a tiszteletet másoknak, akkor lehetetlen, hogy sérelem érje a vaisnavákat. Nagyon nehéz felismerni, hogy ki vaisnava és ki nem. Nem rendelkezünk olyan képességgel, hogy el tudjuk dönteni. Ezért minenkinek meg kell adnunk a tiszteletet.
Sríla Szvámi Mahárádzs a következőket mondta: „Zengd a Hare Krisnát és kövesd a négy szabályt. Az a dolgod, hogy zengd a Mahámantrát minden sértés nélkül. És olvasd a könyveket. Miért fontos olvasni a Szentírásokat? Azért, hogy jobbá váljunk. Bár nem tanácsos minden Szentírást olvasni."
Nem tanácsos, mert lehet, hogy nem értjük meg a mondanivalójukat pontosan.
- Ha meg akarod érteni a Srímad Bhágavatamot - mondta-, keress egy önmegvalósított vaisnavát, és hallgasd tőle. Olvasd a jelenlétében, csak akkor foghatod fel jelentését. Ezt akkor teheted meg, ha már Srí Csaitanja Maháprabhu lótuszlábának oltalmába ajánlottad magad."
Bengáliul tudok olvasni és a Srímad Bhagavad-gíta bengáliul is megvan, akkor miért utasított Sríla Guru Mahárádzs Szvámí Mahárádzshoz, a következő szavakkal: - Menj Szvámi Mahárádzshoz és tanuld tőle a Bhagavad-gítát". Megvan ennek az oka. Sríla Guru Mahárádzs elmagyarázta: - Ezáltal nem tévedsz rossz irányba, és a megértésed is jó irányba fejlődik. A Bhagavad-gíta volt az első könyvünk amit tanulmányoztunk Szvámi Mahárádzzsal.
[Egy gyermek érkezik és felajánlásttesz Sríla Góvinda Mahárádzsnak. Ez felkelti Góvinda Mahárádzs figyelmét.]
